A víz problémája

A jelenlegi helyzet egyéb jellemzői a természeti erőforrások kimerüléséhez kötődnek. Tudjuk
jól, hogy nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek
mostani fogyasztási szintjét, ahol a fogyasztás és a pazarlás szokása példátlan méreteket
öltött. Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy
megoldottuk volna a szegénység problémáját. Az iható és tiszta víz megléte elsődleges
fontosságú kérdés, mert elengedhetetlen az emberi élet számára, valamint a szárazföldi és vízi
ökoszisztémák fenntartásához. Az édesvízkészletek táplálják az egészségügyi, mezőgazdasági
és ipari szektort. A víz hosszú időn keresztül nagyjából állandóan rendelkezésre állt, mostanra
azonban sok helyen az igény meghaladja a fenntartható kínálatot, és ez súlyos
következményekkel jár rövid és hosszú távon. A nagyvárosok, melyek jelentős mennyiségű
víztartalékra szorulnak, megszenvedik a vízkészlet csökkenésének kritikus időszakait, amikor
nem is mindig történik megfelelően és részrehajlás nélkül a vízszolgáltatás irányítása. A
közvízszolgáltatás elégtelensége különösen Afrikában jellemző, ahol a lakosság nagy része
nem jut biztonságos ivóvízhez vagy az élelmiszer-termelést akadályozó aszálytól szenved.
Bizonyos országokban vannak olyan térségek, amelyek bőségesen rendelkeznek vízzel,
mások viszont súlyos hiányt szenvednek. Különösen komoly probléma a szegények számára
elérhető víz minősége, ami naponta sok ember halálát okozza. A szegényeknél gyakoriak a
vízzel kapcsolatos megbetegedések, beleértve a mikroorganizmusok és vegyi anyagok által
okozott betegségeket is. A hasmenés és a kolera, melyek az elégtelen higiéniával és
vízellátással vannak összefüggésben, jelentős okai a szenvedésnek és a
gyermekhalandóságnak. A felszín alatti vizeket sok helyen veszélyezteti bányászati,
mezőgazdasági és ipari tevékenységből származó szennyezés, főképp azokban az
országokban, ahol nincs elégséges szabályozás és ellenőrzés. De ne csak a gyárak által
kibocsátott szennyvízre gondoljunk. A lakosság által a világ számos helyén használt
tisztítószerek és egyéb vegyszerek a folyókba, tavakba és tengerekbe jutnak. Miközben az
elérhető víz minősége folyamatosan romlik, egyes helyeken erősödik az a tendencia, hogy
privatizálják ezt a szűkös erőforrást, és a piac törvényei által szabályozott árucikké teszik.
Valójában azonban a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés alapvető és egyetemes emberi
jog, mert meghatározza az emberek életben maradását, és ezért a többi emberi jog
gyakorlásának feltétele. Ennek a világnak súlyos társadalmi adóssága van az ivóvízhez nem
jutó szegények felé, mert ez az ő élethez való, elidegeníthetetlen méltóságukban gyökerező
joguk megtagadása. Ezt az adósságot részben azzal törlesztik, hogy nagyobb összeggel
járulnak hozzá a legszegényebb települések tiszta vízzel és szennyvíztisztítással történő
ellátásához. Ugyanakkor vízpazarlás figyelhető meg nemcsak a fejlett országokban, hanem a
nagy készletekkel rendelkező kevésbé fejlett országokban is. Ez azt mutatja, hogy a
vízprobléma részben oktatási és kulturális kérdés, mert az emberek nincsenek tudatában
annak, milyen súlyosak ezek a magatartásformák, miközben óriási az egyenlőtlenség. Egy
nagyobb vízhiány az élelmiszerek és a vízfelhasználástól függő egyéb termékek árának
emelkedését fogja előidézni. Egyes tanulmányok annak veszélyére figyelmeztettek, hogy
néhány évtizeden belül akut vízhiányban fogunk szenvedni, ha sürgősen nem cselekszünk. A
környezeti hatások több milliárd embert érinthetnek, de várható az is, hogy a víz nagy
világcégek általi ellenőrzése századunk egyik fő konfliktusforrásává válik.
Szent József év

(Ferenc pápa Apai szívvel kezdetű apostoli levele Szent Józsefről (részletek))
„Apai szívvel: így szerette József Jézust, akit mind a négy evangéliumban „József fiának”
neveznek.”
„Mária, Isten anyja után egyetlen szent sem foglal el annyi helyet a pápai
megnyilatkozásokban, mint József, az ő férje. Elődjeim elmélyítették az evangéliumok által
közölt néhány adatban rejlő üzenetet, hogy jobban kiemeljék az üdvtörténelemben betöltött
központi szerepét: Boldog IX. Piusz „a Katolikus Egyház védőszentjévé” nyilvánította;
Tiszteletreméltó XII. Piusz a „munkások védelmezőjeként” állította a hívők elé; Szent II.
János Pál pedig „a Megváltó őrzőjeként” mutatta be. Az emberek „a jó halál kiesdőjeként”
szólítgatják imájukban.”
„Boldog IX. Piusz „a Katolikus Egyház védőszentjévé” nyilvánította; Tiszteletreméltó XII.
Piusz a „munkások védelmezőjeként” állította a hívők elé; Szent II. János Pál pedig „a
Megváltó őrzőjeként” mutatta be”
„Szent József nagysága abban áll, hogy Mária férje és Jézus apja volt. Mint ilyen „az egész
üdvterv szolgálatára állt”, amint azt Aranyszájú Szent János mondja.”
Az oldalt szerkesztette: Hrabóczki József Sándor
Lektorálta: Kovács Lajos SJ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük