Nagyböjt – Gyümölcsoltó Boldogasszony, virágvasárnap

A járványhelyzet „nagyböjtjében” különösen szükségünk van a remény „názáreti” jeleire, hogy hinni
tudjunk az Úr „virágvasárnapi” érkezésében. Nehéz időszak mindig van az életünkben. Van, amit magunk
vállalunk – szabadon, önként, és van olyan, amit el kell fogadnunk, tudomásul kell vennünk. Van olyan,
amit nem mi terveztünk, nem mi választottunk. Ilyen egy betegség, egy baleset, háborús helyzet,
valamiféle természeti esemény (földrengés, árvíz), de ilyen ez a mostani járvány-helyzet is. Ez
utóbbiakban az a legnehezebb, hogy mivel nem mi választottuk, nem
látjuk pozitív oldalát. Ahhoz, hogy ebben lehetőséget, pozitív tartalmat
fedezzünk fel, segítségünkre jön Egyházunk a böjti gyakorlat
hagyományával. Ez éppen a kettő között van. Nem is egészen mi vállaljuk, ugyanakkor sejtjük az
értelmét, a távolabbi célt.
A nagyböjt gyakorlatának Jézus negyven napos böjtje és a választott nép negyven éves pusztai vándorlása
adja az alapgondolatát. Jézus példája és egyházunk sok évszázados lelki öröksége egyértelműen a böjt, az
önfegyelem különféle módjait ajánlja, hogy időnk és figyelmünk lehessen az imádságra és egymással való
törődésre. Különösképpen hangsúlyt kap a „szerényebb asztal”, de ugyanígy szórakozási szokásaink
mérséklése is. Ez a mostani járvány-helyzet tulajdonképpen mindkettőt felkínálja. Nem lehet vendéglőbe,
étterembe, cukrászdába menni, nincsenek nyitva a szórakozóhelyek, színházak, mozik. Biztos, hogy sok
embernek ezt nagyon nehéz tudomásul vennie, akik éppen ezekben a lehetőségekben látják az életük
értelmét. Hívő emberként próbáljuk ezt a korlátozást nagyböjti lelkülettel tekinteni, és rácsodálkozni arra,
hogy amiről le kell mondanunk, az ugyanakkor fel is szabadít arra, hogy több időnk legyen egymásra a
családban, mindennapi emberi kapcsolatainkban. Lehetőséget kapunk, hogy elkezdhessünk
egészségesebben étkezni (pl. csapvizet inni, több gyümölcsöt, zöldséget fogyasztani), de arra is, hogy
legyen több időnk az Úristenre. Az elmúlt hónapokban felfedeztük, hogy a televíziókban (Duna, Bónum,
Pax, Apostol) mennyi vallásos műsort találhatunk, nem is beszélve a szentmisék online-közvetítéséről.
Újra felfedezhetjük a Bibliát, Isten Igéjének csodálatos gazdagságát, a napi szentírás olvasással, vagy az

„Adoremus” füzettel, az Egyház napi szentmise szövegeit, a Szentségimádási alkalmakat. Ez a járvány-
nagyböjt érzékennyé is teszi a lelkünket a nehéz sorsú embertársaink iránt, akiknek soha nem jut bőséges

étel az asztalára, nem is beszélve a szórakozásról. Tulajdonképpen a nagyböjti önfegyelem mindig az
együttérző szeretet próbája is Jézus példája szerint. Ugyanígy jusson eszünkbe telefonon felhívni
rokonokat, régi ismerősöket, egyedül élő vagy szociális otthonokban lévő barátainkat. A nagyböjt
mindig az életrendezés ideje, a lelki megtisztulás, megújulás
lehetősége. Ha így fogjuk fel a járvány-helyzetet, biztosan javunkra
válik. Rácsodálkozhatunk arra, hogy így is lehet értékesen, szépen élni.
Sőt! Újra felfedezhetjük életünk csodáit.
Idén virágvasárnap előtt ünnepeljük „Urunk születésének hírüladása”
ünnepét, Gyümölcsoltó Boldogasszony napját. A Szűzanya
személyében találjuk meg a reménység forrását. Ahogy az emberiség
egykor várta a Megváltót, a világ most úgy várja a járvány
megszűnését. Názáret, az angyali üdvözlet, Szűz Mária igenlő válasza
jelzi, hogy az Úristen nem feledkezik meg rólunk. „Megígérte jövetelét a

Messiásnak”. A Szűzanya lelkületével legyünk mi is a reménység hordozói! Segítsünk a szomorkodó,
aggódó, depressziós embertársainkat jó szóval, értük mondott imádságunkkal! Saját életünk példájával,
lelki tapasztalatainkkal, erősítsük őket is a hitben, reménységben! Naponta imádkozzuk az „Úr angyalát”,
hogy a „feltámadás dicsőségébe vitessünk”!
Jézus érkezik. Virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe, mindnyájunk
életében megismétlődik. Rajtunk múlik, hogy fölismerjük-e őt. Tavaszt
várunk. Vegyük észre a teremtett világ csodáiban Isten gondviselő
szeretetét, ahogy maga Jézus biztat: „nézzétek az ég madarait”! Jönnek a
gólyák, a fecskék, kizöldül a világ, a kenyeret adó búza tábla. Vegyük észre a kisgyermekek mosolyát, az
emberi jóság nagyszerű megnyilatkozásait, az orvosok, ápolók önfeláldozó munkáját, de ugyanakkor a
rászoruló emberekben is lássuk meg Jézust, aki „éhezik, szomjazik” a mi segítségünkre várva. Jézus
érkezik, ahogy megígérte, minden szentmisében, „Igéjének és Kenyerének terített asztalánál” várva
minket.
Beer Miklós püspök

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük