Az apás családokban más!

Az apás családokban más a hangulat, más az érzés. Olyan nő mondta ezt el nekem, aki apa
nélkül nőtt fel. Amikor az apa érzetéről faggattam, őszintén törtek elő belőle az emlékek.
Visszagondolva elmesélte, hogy amikor osztálytársnőjénél aludt, olyan helyen, ahol az apa is
része volt a családnak, akkor azt tapasztalta, hogy más volt a hangulat. Olyan nyugalom volt
abban a családban. Olyan érzés volt – mondta –, mintha egy nagy fának a kérges törzse köré
gyűltek volna…
A férfi a stabilitás hordozója. Az állandóságé. A
szabályoké, amiket közösen állítanak fel a nővel, de
amelyeknek megtestesítője, őre a férfi. Ő adja a keretet, a
viszonyítási alapot. Pontosan azért kellenek ezek a mindent egyértelművé tevő
határok, hogy azokon belül szabadon lehessen változni. A stabil, nem állandóan mozgó
feltételrendszer minden élőnek biztos táptalajt nyújt. A növények sem szeretik a szeszélyes
időjárást, a gyermek sem a hangulatfüggő szabályrendszert. Kell az, amihez lehet
alkalmazkodni, szükséges a viszonyítási pont. Épp azért kell, hogy a nő által képviselt
változás és élet megteremthessen valami konkrétat. Ami csakis férfi és nő által közösen
lefektetett szabályok mentén lesz olyan, amilyet létrehozni csak szándékosan lehet! Ha nincs
keret, akkor a változás szétfolyik. Ha nincs keret, akkor nincs, amin belül létrejöhetne,
megtestesülhetne a közös produktum! Ha nincs meghatározott határa a változásnak, az élet
építésének, akkor szétforgácsolódik minden! Amorf és esetleges lesz…
Hideg és hálátlan feladat a közösen lerakott szabályokat, kereteket megjeleníteni, védeni, az
állandóságot képviselni. A férfi csakis azért vállalja ennek nehézségeit, mert tudja, hogy ezzel
a lélekölő feladattal értelmet ad a nővel közös létüknek. Mert különleges szolgálatot lát el
ezzel! Azért vállalja, hogy a nőnek ne kelljen ezt a hideg, kemény feladatot ellátnia. Azért
vállalja, mert tudja, csakis ez biztosíthatja a nő szabad, meleg, életadó változatosságát. Édes
teherként vállalja ezt, lehetőséget adva a nőnek arra, hogy a kereteket kibélelve,
gyermekeiken keresztül együtt örökíthessék értékeiket az örökkévalóságnak. Jó, ha nem vár
ezért elismerést, de még jobb, ha ezt a párja tudja és értékeli!
Az apás család más. Nőként (vagy férfiként) egyedül
majdnem lehetetlen vállalkozás egy személyben a merev
keretet is, és a benne levő életet, változást is biztosítani.
Egyszerre mindkettőt nem lehet: hideget, meleget,
állandót, változót, hol a férfi, hol meg a női princípiumot
képviselni embert próbáló feladat! Pontosan azért védi és emeli a nő a
férfit, hogy tisztelete legyen a keretnek, amit közösen határoznak meg, és amit néha közösen
módosítanak. Azért tiszteli a férfit, mert tudja, hogy a keret őrzésével, a stabilitással, az
állandósággal pontosan az ő változékonyságának és életadó erejének biztosít szabadságot,

teremtő lehetőséget. Annak, hogy együtt hozhassanak létre valamit, amit a keret és a benne
levő élet közösen biztosíthatnak. Ez a páros játék eredményezi, hogy legyen különleges
értelme mindkettőjük egyéni életének, és a közösségüknek is! A különleges érték, amit csak
én tudok, motivál! Csakis a terhek szétosztása biztosíthatja ezt. A terhek olyan elosztása,
amelyik testhezálló és egyedi feladatot jelent mindkettőjüknek külön-külön is. Amelyben
mindketten hasznosak lehetnek úgy, hogy önmagukat nélkülözhetetlen módon adják az
egészhez. Amely együttműködésben teljesíteni olyan öröm, ami erősíti az önbizalmat,
önértékelést és önbecsülést. És nap mint nap erősebbé teszi a közösségüket is! Így válik
valósággá az, hogy mindenért, amit együtt létrehoznak, megbecsüléssel tudnak egymásra
tekinteni. A szerelem elmélyül, átalakul. A fiatalság öregséggé érik. De volt értelme. És volt
öröm benne. És végül ez okoz majd boldogságot is. Mert a boldogságot külön meglelni nem
lehet, az már mindennek az eredménye. Csakis az addig megtett út összesűrűsödött értéke
okozhatja bennünk a derűt, az értelmesen sikeres élet érzetét, amit sokan boldogságnak
hívunk.
Az apa nem a bukástól, hanem a végzetes hibától óvja meg
gyermekeit. Nem a gyermeke kezét fogja, hanem mindig
egy lépéssel előrébb lát és egy lépéssel mögötte van. Ő az
alap, a biztonság, amire a gyermek ráépítheti saját magát!
Önállóan. Így lesz gyermeke több, mint ő!
Az apai szeretet nem biztonságos. Inkább kockázatos. Mint az élet! Apának lenni nem
könnyű. Apának lenni jó!
Részlet Bedő Imre – Férfienergia c. könyvéből