A feltámadáshoz kapcsolódó húsvéti népszokások
A feltámadáshoz kapcsolódó húsvéti népszokások két jeles napja húsvétvasárnap és húsvéthétfő. A hosszú, negyven napos böjt lezárását követően, kiemelt szerepe volt az ünnepi ételek fogyasztásának. A katolikus hívők vasárnap, kendővel letakart kosárban vitték a templomba a húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, bort és pálinkát szenteltetni. A szentelt ételek maradékát – akárcsak a karácsonyi morzsát – sokféle módon felhasználták. Többnyire elégették, aminek az egyik magyarázata az volt: „egyenek, akik a túlvilágon vannak, hogy azoknak is legyen egy kis morzsa belüle”. A zempléni falvakban a szentelt kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. Volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, hogy sokat teremjen, vagy pedig nagy viharban a tűzre vetették, hogy a villám ne csapjon a házba.
Húsvétvasárnap általános volt a munka tiltása, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad. Nem hajtott ki sem a csorda, sem a csürhe, és nem fogtak be állatot sem. Húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás. E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt és az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel. A tavasz behozatalát szimbolizáló húsvéti zöldág-járásra a Dunántúlról vannak példák. A szalagokkal feldíszített koronavirággal a lányok a templom elől indultak. Az első két lány kaput tartott a többinek, hogy átbújhassanak, s közben énekeltek. Az éneket addig ismételték, míg a falun végigértek. A zöld ág húsvétkor a májusfához hasonló szerepet kapott a székelyföldi falvakban. Az udvarló legények színes szalagokkal díszítették az ágakat, majd azt a választott leány kapujának tetejére kötözték.
Húsvéthétfőn kiemelkedő szerepe volt a víznek a népszokásokban. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét; ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű, 20. századi szokás városon és falun egyaránt. A locsolás jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe, a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat, leggyakrabban hagymalevet használtak. A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás. Húsvétvasárnap és húsvéthétfőn már ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni, ekkor kezdődött a lakodalmak ideje is.
Bali János