Munkahely, extrákkal

Ahogy mondani szokták, nincs új a nap alatt. Én még emlékszem arra, hogy munkahelyemen (a ’90-es
évek elején-közepén) volt óvoda és bölcsőde, sőt napközi is, ami teljes egészében a szülők munkaidejéhez
igazodott. Nagy könnyebbség volt ez akkoriban: nem kellett megértésre számítani a körzeti óvoda
részéről („elnézést, hogy korán hozom, de 8-ig be kell érnem”; „bocsánat, hogy most értem ide, de csak
fél ötkor indulhatok”), és a kollégákat is összébb hozta, ha gyerekeink egymással barátkoztak. A lecke
készen volt, a tanulnivaló kikérdezve, ránk már tényleg csak a többi édes kis semmiség maradt. Az én
csemetéim már kirepültek, de én ma is nagy megértést tanúsítok az iránt, ha a munkahely részt vállal a
szülői terhekből. Hogy ’családbarát’ címkével, vagy anélkül, teljesen mindegy.
Az UBM-csoport HR-vezetőjével, Nagyné Tóth Orsolyával beszélgetve is első kérdésem ez: Kell a cím,
van ennek előnye?

  • Én abban hiszek, hogy a legfontosabb a családbarátság mögötti szemlélet hiteles képviselete.
    Szerencsére az UBM-cégcsoport tulajdonosi háttere, vezetése is mélyen elkötelezett a kölcsönösen
    előnyös üzleti megállapodások megkötésében. Mi törekszünk arra, hogy a tárgyalóasztaltól
    minden érintett fél elégedetten álljon fel, hisz csak a mindenkinek előnyös helyzetek tarthatók
    fenn tartósan, vagy zárulhatnak biztosan sikeresen. Ha pedig az üzleti partnereinkre így
    gondolunk, miért ne tennénk meg ugyanezt munkatársainkkal is?
    A legfontosabbnak ezért tehát azt tartom, belülről fakadóan legyünk emberközpontúak, diktálja a
    szívünk azt, amit ekként cselekszünk. Ha csak divatosak akarunk lenni – hisz ma már trendi is a
    családbarátság -, nemcsak a hitelesség veszhet el könnyen, de az eredmények is.
    Én – bár van címünk is – sokkal büszkébb vagyok arra, amikor állásinterjúkon maguk a kollégáim
    hozzák szóba, büszkén a jelölteknek, hogy nálunk mi minden van, és tényleg van!
    Nos, akkor mi minden van?
  • Nem egyszerű a kérdés! Mi nyitott szemmel járunk, és folyamatosan próbálunk tisztában lenni
    azzal, hogy egyes munkatársainknak mi jelenthet valódi segítséget, és abból próbálunk részt
    vállalni. A munkatársaink korösszetételéből fakadóan esetünkben nem jellemző az időskorúak
    ápolása, de az egyik legnagyobb sikertörténetünk – amit évek óta minden kollégánk
    megelégedésére vállalunk – a gyerektáboroztatás. Felfigyeltünk ugyanis arra, a hosszú nyári
    szünet nem fedhető le pusztán a szülők szabadságával. Így aztán a pilisszentiváni tájházba
    szervezünk minden nyáron kéthetes tábort, ahol a gyerekek szakértő felügyelet mellett vannak,
    míg a szülők dolgozhatnak.
    Büszkék vagyunk arra is, hogy – ha újszülött érkezik a családba – a törvényi minimumon túl két
    extra szabadnappal ajándékozzuk meg a kispapákat. Utalványt adunk a babák első karácsonyának
    emlékezetesebbé tételéhez is. Vannak a fejemben további ötletek, melyeket meg kell még
    szerveznünk (ilyen lehet pl. a munkahelyen végzendő egészségügyi szűrés), de ami a lényeg:
    folyamatosan nyitott szemmel járunk, figyeljük a kollégák igényeit, és ahol segíthetünk,
    bekapcsolódunk. Fontos ugyanis annak tudata, a munkáltató által adott támogatás valóban
    jelentsen hozzáadott értéket a munkavállalóknak.
    Ezekkel a gondolatokkal pályáztunk annak idején a családbarát hely elismerésre is. Ha mi valóban
    ekként gondolkodunk, valóban családbarátok vagyunk, miért ne gyűjthetnénk be az ezért járó
    elismerést is? Ha azonban csak a címre hajtanánk, szerintem fordítva ülnénk a lovon. Úgy
    gondolom, minden felelős munkáltatónak így kellene eljárnia, legalábbis nálunk ez a természetes.

Rakonczay Éva

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük