Két évtized után pápai részvétel az Eucharisztikus Kongresszuson
Különleges és rendhagyó esemény lesz szeptember 5-12. között az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Nemcsak azért, mert a világjárvány miatt egy évvel, 2021 szeptemberére kellett halasztani az eseményt, hanem azért is, mert egy emberöltőnyi várakozás előzi meg azt, hogy 1938 után ismét Budapest láthassa vendégül a híveket. Az esemény fényét a hosszúra nyúlt készület és várakozás után tovább emeli, hogy Ferenc pápa iraki látogatása végén a repülőgépen jelentette be, hogy eljön a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjére szeptember 12-én. Erdő Péter bíboros a bejelentés után különleges és ünnepi alkalomnak nevezte, hogy a Szentatya személyesen jelenik meg a világeseményen.
NEK történelmét áttekintve ugyanis kiderül, hogy nem volt jellemző a pápai részvétel. Kivételt Szent II. János Pál jelentett, aki fontosnak tekintette a jelenlétet ezeken az eseményeken. Természetesen a Rómában megrendezett két kongresszuson, 1905-ben X. Piusz, míg 1922-ben XI. Piusz tiszteletét tette, a többin legátus útján képviseltette magát a mindenkori katolikus egyházfő. Az első utazó pápa, VI. Pál felismerte annak jelentőségét, hogy együtt ünnepeljen a hívő közösséggel az Eucharisztikus Kongresszuson, ezért elutazott 1964-ben Bombaybe, majd négy évvel később Bogotába is.
A legtöbb kongresszuson – szám szerint ötön – II. János Pál vett részt személyesen, amikor távol kellett maradnia, annak oka a betegsége volt. Az utóbbi évtizedekben az vált jellemzővé, hogy a pápák videóüzenetet küldenek az eseményen résztvevőknek. Utoljára szintén a lengyel egyházfő vett részt személyesen a világeseményen, 2000-ben Rómában.
1938-ban, amikor szintén Budapesten tartották az Eucharisztikus Kongresszust, XI. Pius pápa pápai legátust küldött maga helyett. Mi lehet az üzenete, hogy Ferenc pápa úgy döntött, hogy ezúttal személyesen jön el a kongresszus záróeseményére? Erdő Péter bíboros így vélekedett erről: „A mostani év különleges, mert sokan vagyunk, akik szenvedünk a járvány következményeitől: kinek gyász, kinek betegség van a családjában. Nagyon sokan vannak, akik gazdaságilag kerültek nehéz helyzetbe, és sokan vannak, akik elkülönültek, izolálódtak, magányosnak érzik magukat, mert nem tudták tartani az emberi kapcsolataikat úgy, ahogy az korábban lehetséges volt. Ebbe a borongós hangulatba kell a reménynek a világosságát elhozni.”
A magyar főpásztor felidézte Ferenc pápa Irakban elmondott gondolatait is. A Szentatya arról beszélt a járvány és a járvány utáni újjáéledés összefüggésében, hogy úgy látja, a felhők kezdenek elvonulni, és megjelenik a remény sugara. A bíboros hozzáfűzte: „Reméljük, hogy az ő látogatása is ezt a reményt, ennek az újjáéledésnek a reményét fogja kifejezni.”
Ferenc pápa több szálon is kötődik a magyarokhoz. Felkereste már a magyarság egyik legismertebb zarándokhelyét, Csíksomlyót. Jálics Ferenc jezsuita szerzetes pedig egykor a lelkivezetője volt a Szentatyának. Erdő Péter úgy vélekedett, hogy Ferenc pápa a magyarságot a szívében hordja, mégpedig azok alapján az emlékek alapján, amelyeket Argentínában szerzett az ottani emigráció tagjaitól. Személyes szálak kötik őt a magyarsághoz, szokta emlegetni azokat a szerzetesnőket, szerzeteseket, akiket ott megismert. A bíboros hangsúlyozta azt is, hogy érzelmi kapcsolat is fűzi a pápát azokhoz a közösségekhez, amelyek periférián helyezkednek el. A magyarság, ahogy a szomszédos kis népek is, a nyugati világ perifériájához tartozik. Ferenc pápa fi gyeli a térség történéseit, és értékeli az igyekezetet, hogy a keresztények próbálnak párbeszédet kialakítani. Magyarországra is nyitott szívvel érkezik, és az itteni keresztény közösség iránti szeretettel.