Gondolatok az egészségrőlMagazin cikkekMájus

Hogyan változott a derékfájdalom konzervatív kezelése a COVID-19 pandemia idején?

A mechanikai eredetű, vagyis az aktivitással összefüggő gerincelváltozások egyik legmeghatározóbb tünete a derékfájdalom, amely a leggyakoribb – mindennapi tevékenységet korlátozó – kellemetlen állapot, amellyel a beteg és az orvos találkozik. Nemcsak az életminőséget rontja jelentősen, hanem az akut epizód hosszabb-rövidebb időre munkaképtelenné teszi a beteget, ezzel csökkentve a produktivitását, növelve az egészségügyi költségeket. Megbízható adat még nincs vagy nagyon kevés a tekintetben, hogy a pandémia első vagy második hulláma hogyan hatott a derékfájdalom intenzitására és a társuló rizikótényezőkre. Az biztos, hogy a leggyakrabban fájó régió a karantén alatt is a nyaki és ágyéki régió volt, amelynek intenzitása és előfordulása jelentősen növekedett. A végrehajtott elővigyázatossági intézkedések – beleértve a szociális távolságtartást, a karanténnal járó izolációt, a fi zikális korlátozottságot, a fizikai aktivitás csökkenését – érzelmileg és pszichésen számos vonatkozásban negatív hatással voltak az emberek életére. Növekedett a stressz, a szorongás, a depresszió, az ezzel együtt járó egészségtelen táplálkozási szokások, amelyek a krónikus derékfájdalom súlyosbító tényezői. Hisz a krónikus és ismétlődő derékfájdalom a fájdalomszindrómák legismertebb szociális modellje. A pandémiában az egészségügyi rendszer által támasztott követelmények, valamint az előbb említett korlátozások következtében a derékfájdalom kezelésében a terápiás stratégiák megváltoztatására, a terápia újragondolására van szüksége az orvosnak.

A távmunkát végzők, a távoktatásban résztvevő tanulók sokszor rossz pozícióban helyezkednek el, az ülő testhelyzetben töltött idő megnő, s mivel a munkát többnyire számítógép előtt töltik, ez tovább nő, görnyedt a hátuk, nyakuk előre helyezett, az izomzat megfeszül, fokozódik a fejfájósok, szédülékenyek száma. A görbült testtartás túlterheli az ágyéki gerincet is, beindulnak olyan kopásos elváltozások a gerinc ízületeiben, a porckorongokban, a szalagokban. A medence hátrabillen, az ágyéki gerincet stabilizáló mély és felületes izmok, a has és farizmok aktivitása, ereje is csökken, előbb-utóbb kialakul a derékfájás. A home offi ce nemcsak a derékfájdalom előfordulási gyakoriságát növeli, de az intenzitás is növekszik. A járványügyi prioritások miatt szakorvosi ellátásra kerülő betegek időben később jutnak orvoshoz. A háziorvosi rendelőkben lecsökken a derékfájósok száma a távolságtartás miatt, a betegek másra koncentrálnak.

A fájdalomcsillapítók fogyasztása megnő, ami inkább a gyógyszerfelhalmozás következménye, inkább a pandémia első szakaszára volt jellemző. A betegek kevésbé kérték pszichológusok segítségét, a pszichiátriai ellátórendszer igénybevétele is csökkenést mutatott.

A fájdalom, ami jelen volt esetleg a COVID-19 előtt, rosszabbodhat egy erre rárakódó vírusfertőzés miatt. A COVID-19 fertőzésben és a fertőzés lezajlása után is a tünetegyüttes és a klinikai lefolyás nagyon különböző lehet. Ismertek a vírus központi idegrendszerre ható elváltozásai, amelyek hasonlíthatnak a kopásos megbetegedésekhez, mindkettő okozhat szédülést, fejfájást, zsibbadást, izomfájdalmat. A fertőzés idegi megnyilvánulásai a határterületi tünetek miatt fokozott problémát jelenthetnek. Ráadásul a fertőzésen átesett betegeknél gyakoriak a depresszió, pszichotikus zavarok stb.

A karanténszabályok betartása miatt a társas távolságtartás jelentős visszaesést jelent a fi ziotherápiában, különösen leesett a gyógytornára járók száma, ami fontos lett volna, különösen az idősebb korosztálynál. Az akut derékfájdalom ellátásában inkább volt mód a gyógyszeres terápiára. Előtérbe került a telemedicinális szolgáltatás, amely a krónikus derékfájdalom ellátásában jelentett kommunikációs segítséget. Hátránya, hogy csökken a páciens és az orvos közötti interakciók minősége, több lehet a tévedés.

A COVID 19 pandémia váratlan gondot okozott a derékfájdalom ellátásában. Kevés még az adat, hogy milyen mértékű a negatív hatás, a jelen helyzet ezt nem is teszi lehetővé, az egészségügyi ellátórendszer tevékenysége nem erre koncentrál. Azonban megállapítható, hogy a betegedukációnak a pandémia idején is igen fontos szerepe van mind nyomtatott, mind on-line formában. Természetesen a személyes találkozás az egészségügyi dolgozókkal nem pótolható ilyen módon.

Dr. Nardai Ilona

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük