BISEL – Egy Ferenc pápa kedvére való iskolai verseny

Emlékszem az izgalomra és aggodalomra, ami annak idején XVI. Benedek lemondása, és az új pápa
választása kapcsán élt sokakban. Többen imádkoztak a konklávéért, azért, hogy a Szentlélek irányítsa, és
adjon bölcsességet a bíborosoknak. Egy ideje nagyon szeretek a Szentírással imádkozni. Tisztán emlékszem,
hogy a pápaválasztás napján templomunk előterébe tértem be a Bibliámmal, és egészen véletlenül ezt a részt
olvastam: „Nagy próféta támadt közöttünk, és Isten meglátogatta az ő népét.” (Lk 7,16) Emlékszem az
örömre, ami eltöltött e sorok olvasása után, és arra is, hogy ez az öröm és reménység csak fokozódott,
amikor Péter új utódja a Ferenc nevet választotta. Pedig ekkor még nem is tudtam, hogy az új pápa első
enciklikáját a teremtett világ védelméről írja majd, mint ahogy azt sem, hogy Szent Ferenc Naphimnuszának
refrénjét választja az apostoli buzdítás első sorául.
A perugiai legenda elmeséli, hogy mielőtt Szent Ferenc 1225
tavaszán, már súlyos betegen, megírta ezt a csodálatos költeményt,
melyet a Teremtmények énekének is neveznek, ezeket mondta: „az
Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új
dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket
nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de
melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta
hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy
Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.”
Ahogyan a pápa is kifejti, a természet kizsákmányolása, a környezetszennyezés és az ökológiai válság mind
ugyanebből a bűnből fakad: nem értékeljük eléggé a természet szépségét, az élet csodáját, melyet pedig
naponta ad és látnunk enged az Úr. Biológiatanárként legfontosabb feladatomnak tartom, hogy megtanítsam
tanítványaimat gyönyörködni a természet szépségében. Amit szépnek látunk, arról könnyebben tanulunk,
amit egyre jobban megismerünk, azt egyre jobban fogjuk szeretni, óvni és védeni. Nagyon szomorú lenne,
ha a gyerekek úgy nőnének fel, hogy nem gázolnak be mezítláb egy patakba, nem áznak bőrig soha egy
nyári záporban, nem hallanának tücsökciripelést, szarvasbőgést, vagy nem éreznék egy tavaszi rét illatát.
Pedig ma már a kisebb városokban és falvakban is egyre nagyobb ennek a veszélye, főleg azért, mert a régen
még szokásos csavargások helyett egyre több gyerek merül inkább a számítógépes játékok nyújtotta látszat-
kalandok világába. Ehhez a célomhoz a biológia, tőlem telhetően érdekes és szemléletes oktatásán, az
iskolánkban szokásos terepgyakorlatokon és kirándulásokon kívül nagyszerűen hozzájárulhat a BISEL
program is. A program és a hozzá kapcsolódó verseny keretében a gyerekek megismerkednek a biológiai
vízminősítés tudományos módszerével. Magyarán azzal, hogy a vizekben élő, szabad szemmel is látható
kisebb állatok segítségével hogyan határozhatjuk meg, mennyire tiszta, vagy mennyire szennyezett a víz. A
vizsgálatok és a verseny többi feladatának elvégzése közben a résztvevők rengeteg természethez kötődő
élménnyel gazdagodnak, és természetet szerető, védő szemléletet tesznek magukévá.
Bízom abban, hogy a jövőben egyre többen felfedezzük Istenünk szerető arcát a minket körülvevő természet
csodái mögött. Bízom abban, hogy egyre többen tudunk majd alázatosan, csöndben megállni egy jó illatú
réten, és a teremtményekkel, Szent Ferenccel és róla nevezett pápánkkal énekelni:
„Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok.”
Kedves olvasók, ha szívesen meghallgatják tanítványaim néhány kalandját a Bisel versenyről, találkozzunk
a víz világnapján március 22-én a Mária Rádióban*.
Éliás Tamás a Székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium BISEL programért felelős tanára

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük