Vizeink és védelmük

Négy évtized alatt megduplázódott a Föld lakossága, többszörösére nőtt a vízfogyasztás, vészesen
lecsökkent a megművelhető földterületek nagysága és egyre gyorsabban fogy az egy főre jutó
vízkészletek mennyisége. A Közel-Kelet országai nemcsak a vallási, világnézeti ellentétek, valamint a
kőolaj- és földgázkészletek feletti uralom megszerzése miatt harcolnak egymással, hanem sok tanulmány
vélekedése szerint az édesvízhez való szabad hozzájutás kontrollálása miatt is egyre kiélezettebb a
helyzet. Afrikában a szubszaharai országokban már hosszú évtizedek óta életbevágó gondot jelent a
megfelelő mennyiségű és tisztaságú víz, Európában pedig, különösen az észak-mediterrán országokban
(Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) jelentkezik visszatérő vízhiány.
Az EU tagállamaiban az édesvízkészletek műtrágyákból és
mesterséges tápanyagokból eredő tápanyagszintje ugyan csökken, de
az EU felszíni vizeinek valamivel kevesebb, mint 40%-a jó kémiai
állapotú, 46% nem éri el ezt, és a legfrissebb felmérések szerint sem
tudunk hiteles információt a víztestek nagyjából hatodáról. Több tagállam nem,
vagy hiányosan jelentett. Azt tudjuk, hogy Európa folyóiban a foszfát átlagos szintje jelentősen, míg a

nitráté kevésbé, de csökkent. Még mindig súlyos, azaz átlagosnál sokkal rosszabb a helyzet Észak-
Franciaország, Anglia, Írország, Belgium és Hollandia, Németország, Dánia és Olaszország felszíni

vizeiben. Magyarország ebben a tekintetben a középmezőnyben van. Az EU egyik legkomplexebb és –
véleményem szerint – a jövőnket illetően legfontosabb irányelve a Vízkeretirányelv, ami a hosszú távú
vízgyűjtőgazdálkodási terveket és az ezt megalapozó adatok benyújtását írja elő. Magyarország eddig
mindig rendben és teljes körűen teljesített, ezért is tudjuk, hogy hol állunk és mi a teendőnk.
Magyarország kiemelt természeti tőkéje a mintegy 2 km3 fenntarthatónak tartott felszínalatti vízkészlete,
amely megújul, azaz visszapótlódik a felszín alá. Ugyanakkor a vízkészlet kitermelési arány 50% körüli
Magyarországon, ami igen magas, a harmadik legnagyobb arány az OECD országok között. Be kell látni,
hogy minden, a mezőgazdaságból, iparból, a közlekedésből és a háztartásokból keletkező szennyeződés,
ha nem szűrjük ki, az mind a vizeinkbe kerül. Hazánk Európa egyik zárt
medencéjének a mélyén helyezkedik el, ahová a vizek három irányból
érkeznek, és egy irányba, délre távoznak. A vízkészletek második legnagyobb pozitív
összetevője a csapadék, amely megközelítőleg a befolyó felszíni készlet felével egyenlő, mintegy 600
mm/év. Mindez azt is jelenti, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás segítségével a
vízgazdálkodás és a mezőgazdaság tartalékai jelentősek lehetnének. Ugyanakkor az 1980-as évek eleje
óta (1983-ban volt az évszázad egyik legpusztítóbb aszályos időszaka) az aszály előfordulásának
gyakorisága és intenzitása növekszik. 1992-ben és 1993-ban, majd 2000-ben, 2002-ben, 2003-ban, illetve
a 2006 és 2009 közötti időszakban, valamint a 2011 és 2013 közötti három évben rendkívüli aszály
pusztított. 2011-ben 100 éves rekord dőlt meg, majd ez a sorozat folytatódott 2015, 2018, 2019 években,
és még 2020 első néhány hónapjában is. Az aszálykárok enyhítésének csak részleges megoldása az
öntözés, hiszen termőterületeink legfeljebb 10 %-án tudnánk öntözni, ugyanakkor ennek a negyedét sem
használjuk ki. Ám létezik számos más, vízügyi vagy termesztéstechnológiai megoldás, amelyek
használatára egyre inkább fel kell készülnünk az egyre gyakrabban előforduló extrém vízhiányos
időszakok miatt.
Magyarországnak gyönyörű és gazdag élővilággal rendelkező vizes
területei vannak. Ezek egy része már nemzetközileg is védett, ún. vizes
élőhely. Magyarország több mint 200 ezer hektárnyi területe szerepel a Ramsar Egyezmény
jegyzékében, mint védett vizes élőhely. Ezeket szoktam az ország kis Noé-bárkáinak nevezni, amelyek
megőrzik, és átviszik a jövőbe a sokszínű élőhelyek élővilágát. Ízelítőül néhány, a több mint
két tucat helyből: Fertő-tó, a Balaton (az október 1. és április 30. közötti
időszakban), Bodrogzug, biharugrai halastavak, Baradla

barlangrendszer és a hozzá kapcsolódó vizes élőhelyek; a felső-
kiskunsági szikes puszták, a tatai Öreg-tó.

Van mire büszkék lennünk, van mire vigyáznunk, de még számos teendőnk van!
Nemes Csaba
Naphimnusz Egyesület