Interjú Szalai Ádám válogatott labdarúgóval

Szeretettel üdvözlöm a kedves hallgatókat és külön köszöntöm telefonon keresztül Szalai Ádám magyar válogatott labdarúgót, akivel azon apropóból beszélgetünk, hogy 2020-ban közösen úgy döntöttek a magyar labdarúgó-válogatott játékosai, a stáb tagjai valamint a Magyar Labdarúgó-szövetség, hogy az izomtónus zavarban szenvedő Bertalan Vilmos műtétjét és az azt követő kezeléseket a transzplantáció előtt álló Sajben Solt Bendegúzt, és a két család mellett a Tábitha Gyermekhospice házat segítik, összesen húsz millió forinttal.

R: Miért tartották fontosnak, hogy a válogatott csapat játékosai a stábtagok és a Magyar Labdarúgó-szövetség együtt vegyen részt a kezdeményezésben?

Sz: Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm a lehetőséget és a kérdést is. Igazából amikor a koronavírus kezdete elején is  a válogatottal a játékosokkal a stáb tagokkal és a Magyar Labdarúgó-szövetséggel együtt is segítettünk, ugyanez történt most is karácsonykor, amikor úgy terveztük el, hogy szeretnénk segíteni, ismét a Magyar Labdarúgó-szövetség a stábtagok és a játékosok együtt összeálltak és közösen kiválasztottuk, azt hogy kiknek szeretnénk segíteni,   miután az összeget összegyűjtöttük és ahogy említettem már a Tábitha gyermekházat egy alapítványon keresztül már ismerem, ezért mindenképpen szerettem volna, hogy most karácsonykor is segítsünk nekik. Egy csapat vagyunk a pályán, egy csapat vagyunk a pályán kívül, tényleg abban van szerencsém, hogy egy közösség összejött a válogatottnál, mind a játékosok, mind a stábtagok nagyon közel állnak egymáshoz, úgyhogy amikor ilyen akciókat tudunk szervezni és másoknak tudunk segíteni, akkor még jobban megerősíti ezt a csapatszellemet. Nagyon jó érzés, hogy nem csak a pályán, hanem a pályán kívül is segíteni tudunk és példát tudunk mutatni más csapatoknak vagy embereknek, de a legfőbb üzenete az egésznek az, hogy segítsünk másoknak is.

R: Hogyan jött az együttműködés a Tábitha Gyermekhospice házzal?

Sz:  Ez úgy történt, hogy a Játékidő alapítványomon keresztül, már volt egy segítségünk a Tábitha Ház felé, ismerem a Tábitha Házat illetve, amikor ott voltunk az alapítványommal akkor megismertem az ott dolgozókat, illetve megismertük az egész rendszert ahogy működnek és mindenképpen szerettük volna, illetve szerettem volna, hogy most is segítsünk nekik. Fontos tudni ilyenkor, amikor a válogatott játékosokkal együtt segítünk, akkor mindenki elmondhatja az ötletét, hogy kinek szeretne segíteni és így közösen a Magyar Labdarúgó-szövetséggel, a játékosokkal, stáb tagokkal eldöntjük, hogy kiknek szeretnénk segíteni és ahogy említettem, hogy miután ismertem már a Tábitha Házat így mindenképpen az egyik ötletadó az én voltam és mindenképpen szerettem volna, hogy a segítség egyik része nekik menjen. 

R: Tudtak esetleg találkozni a gyerekekkel, ugye most a vírus tekintetében nem tudom, hogy hogyan alakult maga az adományozás?

Sz:  Nem, sajnos nem. Jelen pillanatban az alapítványomon, valamint a válogatotton keresztül  történő támogatásnál sem tudtunk találkozni.  Egyrészt mert jelenleg a koronavírus járvány ezt egyáltalán nem teszi lehetővé, másrészt sokan külföldön vagyunk. Jelen pillanatban már megy a szezon, de ilyenkor mindenképpen telefonon, e-mailen keresztül illetve átutalással támogatjuk a családot, illetve a Tábitha Házat.

R:  Az anyagi támogatás mellet, hogyan tudják még a gyerekeket támogatni?

Sz:  A Tábitha Házban az alapítvánnyal egy éve, másfél éve voltunk,  amikor próbáltunk pár ajándékkal, pár játékkal támogatni az akkor ott lévő gyermekeket, illetve az ott lévő családokat ugye a Tábhita Háznál, az egy nagyon speciális helyzet ugye, ott azért már nagyon súlyos beteg gyerekekről van szó, de mindenképpen fontos az számomra, hogy érezzék azt a fajta törődést és támogatást, illetve mind az ott dolgozók hiszen hihetetlen munkát végeznek és ez nagyon fontos volt számomra.

R: Többször említette a Játékidő nevű alapítványát. Mi volt a célja ennek az alapítványnak a létrehozásával, kinek próbálnak leginkább segíteni?

Sz: Én a Játékidő Alapítvány létrejötte előtt már többször összejöttünk az ismerősökkel barátokkal testvéreimmel és is mindenképpen szerettünk volna folyamatosan segíteni. Olyan rászoruló családokra gyerekekre, beteg gyerekekre, vagy akár  személyekre szerettünk volna segíteni. Ezért egy idő után úgy éreztem, hogy szeretném ezt az egészet egy sokkal komolyabb szinten csinálni és sokkal jobban megszervezve és létrehoztuk a  Játékidő Alapítványt. Igazából kitűzött célja nincs ennek az alapítványnak, hanem tényleg nagyon sokat beszélünk egymással, aki valamit hall vagy aki valamit lát azt megosztunk egymással a csoportban, mindenki elmondja a véleményét, hogy mi lenne a szíve vágya, hol segítene, hol szeretne segíteni. Ilyenkor általában  két- három -négy havonta megbeszéljük, hogy  most kinek szeretnénk segíteni és akkor megtörténik ez.

R: Mikor lesz a legközelebbi akciók, erről esetleg lehet már tudni valamit főleg így a koronavírus járvány tekintetében?

SZ: Ugye jelen pillanatban most az elmúlt hónap decemberében volt az alapítvánnyal, amikor két gyermekotthonnak segítettünk az egyik gyermekotthon konditermi gépeket, futópadot, ping pong asztalt kértek vagy fekvenyomó padot, a másiknak PlayStation illetve játékokat, vagy TV,  ez teljesen független egymástól, hogy éppen kinek segítünk, illetve miben segítünk. Decemberben nekem mindenképpen a szívem vágya volt, hogy két gyermekotthonnak segítsünk a gyerekeknek, illetve tegyük emlékezetesebbé a karácsonyt. De biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő két-három hónapban is fog történni, amikor újra összejövünk és megbeszéljük, hogy kinek szeretnénk segíteni.

R: Milyen visszajelzéseket kapnak a gyerekektől a jótékonysági akciók során? 

Sz: Általában mindig személyesen vagyunk ott, ez  mindenképpen  fontos számomra, hogy az ilyen napok illetve az ilyen ajándék átadások mindig személyesen történjenek, ha én nem tudok ott lenni, most az utolsón nem tudtam ott lenni a korona járvány miatt, de testvéreim  ott tudtak lenni, ilyenkor mindenképpen fontos hogy ők személyesen viszik oda az ajándékokat lássák a gyerekeket, beszélgessenek  a gyerekekkel illetve tényleg egy olyan kapcsolatot ápoljunk, hogy ne  csak arról szóljon hogy akkor most itt vannak az ajándékok, hanem valamiféle kapcsolat kialakuljon, lássuk az örömöt az arcukon, mert ez mindennél többet ér, úgy, hogy személy szerint a jövőben is erre fogok törekedni, hiszen az egyik  legnagyobb öröm, hogy azt látja az ember, hogy a másiknak segíteni tudott.

R: A sportolói karrierje mellett hogyan szakít időt a jótékonykodásra?

A korona járvány ideje előtt ez sokkal egyszerűbb volt, hiszen akkor az utazással semmilyen féle probléma nem volt, most ebben az évben, az elmúlt évben a 2020-as évben azért elég nehézkes volt, hiszen nehéz módon tudtam csak hazajutni a válogatott összetartásokon kívül igazából egyáltalán tudtam otthon lenni. Úgy, hogy a 2020-as év az ebből a szempontból nagyon nehéz volt. Azonban amikor előtte, illetve nagyon pozitívan gondolok az előttünk álló évre, amikor nem volt az a koronavírus járvány, akkor ez nagyon könnyen megoldható volt hiszen igazából mindent megszerveztünk előtte, minden időpontot lebeszéltünk előtte és azt az egy napot, azt az egy napot mindig össze tudtam hozni abban, hogy ott legyek személyesen ezeken a napokon, amikor valakit támogatunk.

R: Ön sportolóként rengeteg gyermek példaképe, sőt Ön miatt döntenek sokan a futballista karrier mellett. Ön ennek a felelősségét hogyan éli meg?

Sz: Mindenképpen igazából aki élsportoló, az főleg a labdarúgásban azért, főleg az egyik legnépszerűbb sport a világon otthon Magyarországon is és nagyon fontos szerepünk van ahogy Ön is említette, ilyen szinten példaképnek lenni. De az alapítványommal illetve a válogatottban létrehozott segítségünknél is a legfontosabb számomra az, hogy a fiatalok és a gyerekek ne azt lássák, hogy  ne azért legyünk csak példaképek mert sportolok legyünk vagy labdarúgók legyünk, hanem elsődlegesen azért, mert az ilyen tevékenységünkkel is példát mutassunk abban, hogy a legfontosabb dolog az, hogy másokon segítsük és másokat támogassunk.

R: Nagyon szépen köszönöm az interjút Szalai Ádámnak a magyar válogatott labdarúgó játékosának és nagyon sok sikert kívánunk a jövőben, egyrészt a futballista karrierjéhez másrészt pedig a Játékidő Alapítvány további céljaihoz.

Sz: Nagyon szépen köszönöm!

R- riporter

Sz- Szalai Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük