Isten Szolgája Hám János

Szatmárnémeti Megyéspüspök
Gyöngyös, 1781. január 5. – Szatmárnémeti, 1857. december 30.

Hám János püspök a Heves megyei Gyöngyösön született 1781. január 5-én. Édesapja, Hám József, és édesanyja, Pócs Franciska iparosok voltak. János iskoláit itt kezdte meg a ferencesek vezetésével, akik később is támogatták a tanulásban. János nagy pártfogója volt Lovassy Benedek ferences atya, aki egyben lelki vezetője volt. Később Rozsnyón, majd Egerben folytatta tanulmányait. Kiváló bizonyítványa alapján 1789-ben felvették az egri papnövendékek sorába. 1804. március 17-én pappá szentelték. Káplán volt Pásztón. Három év múlva prefektus és tanár az egri teológián. 1809-ben Napóleon serege elől a királyi család Bécsből Egerbe menekült. Mária Ludovika részt vett a fiatal prefektus szentmiséin, és később egri kanonokká neveztette ki.

1827-ben I. Ferenc által Hám János szatmári püspökké történt kinevezését XII. Leó pápa nyomban megerősítette. 1828. március 16-án Egerben püspökké szentelték, egy hónap múlva pedig átvette egyházmegyéje kormányzását, amelyet harminc évig vezetett. Három erény jellemezte különösképpen: Isten és az embertársak szeretete, a szelíd lelkület és az apostoli buzgóság. Tanulhatunk tőle! Szent életével, kormányzói bölcsességével, az egyházmegyét anyagilag és szellemileg, lelkileg felvirágoztatta. Imája nem egy ízben csodaszerű eredménnyel járt. Felépítette a mai tágas, előkelő püspöki palotát, amelyet azután csak élete végén foglalt el, akkor is azért, mert közelebb akart lenni a székesegyházhoz. Önmegtagadásainak és önfegyelmezésének bizonyítéka, két vezeklőöve, ciliciuma ma is látható.

Isten és az emberek iránti szeretetének szemmel látható eredményei voltak: Szatmáron az egész történelmi városmag az ő alkotása. 1827 és 1857 között befejezte a székesegyház építését, letelepítette a Páli Szent Vincéről nevezett irgalmas nővéreket. Anyaházat, templomot, valamint iskolaépületet, rendi kórházat, gyógyszertárt és kápolnát emelt számukra. A katolikus gimnázium diákjainak konviktust (kollégiumot), a szegények számára otthont létesített. Ezenkívül még két kápolna, egy leányiskola és tanítóképző is létesült általa. Felépíttette a Kálvária-templomot, a ferencesek kolostorát, valamint saját költségén tizenkilenc plébániát és iskolát alapított.

Egyszerű életmódja, szelídsége és az intézmények működtetése hatalmas elismerést hozott számára, még a más vallásúak is szerették, tisztelték. Hatvanöt éves korában, 1848. június 25-én esztergomi érsekké, Magyarország hercegprímásává nevezték ki. Teljes szívvel a magyar szabadságharcosok mellett állt, és ezt nem is tagadta. Emiatt a bécsi udvar szemében kegyvesztett lett, és a forradalom bukása után, 1849-ben lemondatták. Így térhetett vissza hívei nagy örömére ismét Szatmárnémetibe, hogy haláláig itt folytathassa apostoli munkáját. 1857. december 30-án halt meg, életszentség hírében. Teste a székesegyház kriptájában van eltemetve, a vértanú Scheffler János püspök mellett. Kortársai az egyházmegye második megalapítójának vallották. Ezt írták fel koporsójára is. Boldoggá avatását még a múlt században elindították.

Kérjük Hám János közbenjárását, hogy imádkozzon a magyar népért, papjainkért, püspökeinkért!

Katona István püspök