Inter Arma CaritasMagazin cikkekMájus

Útmutatást nyújt Bíró László emeritus püspök atya

Ha egy szóval megfogalmazhatom, mi az, amit számomra jelentenek a szavai – akár egy interjú alkalmával vagy egy meghitt, csöndbe zárt magánbeszélgetésben – így fogalmaznék: útmutatás. Elköszönt ugyan a Katonai Ordinariátus éléről, de biztató szavai nem fogytak ki (ezt a betegsége sem tudta megtörni), hiszen példamutatása, útravaló gondolatai minden megbízatás, bármely élethelyzet felett állóak, azok a személyéből gyökereznek.

Induljunk el Isten felé!

„Kórházi létemben, az általam megtartott szentmise után sokszor köszönnek úgy el tőlem: kívánjuk, hogy ez a veszélyes vírus ne érjen el bennünket! E szavak mögött rengeteg aggódás, fájdalom van, az ember átérzi a törékenységet. Ezt sokszor negatívumként éljük meg, pedig felfoghatjuk ajándékként is. Amikor az ember törékennyé válik, térdre kényszerül, akkor nem tud mást tenni, mint hogy föltekintsen. Ebben a helyzetben csak bizakodni tudunk; kicsinyek vagyunk, s rászorulunk arra, hogy Isten fölemeljen bennünket. Nagyon sokan jönnek a betegség tudatában hozzám az elesettségükben, s mondják: püspök úr, én eddig elhittem a különböző ateista ideológiákat, és nagyon nehéz visszaszokni újra a hithez, a vallás gyakorlásához. Megfogalmazzák: de jó lenne visszatérni a gyermekkori hitemhez! Azt tudom mondani erre, hogy sohasem késő ezt megtenni! Föltekinteni, felállni és újra elindulni. Ne féljünk megtenni, induljunk el Isten felé!”

Erőt meríthetünk Mária életének példájából

„Máriában egyszerre tiszteljük a szüzet és az édesanyát. Éppen ebben látom Mária modernségét. Az osztatlan szívű ember édesanyává lesz. Nem is akárhogyan: meri vállalni az életet akár kockázatok árán is, hiszen József elbocsáthatta volna, amikor megtudta, hogy nem tőle vár gyermeket. Mit tapasztalunk ma? Hívő családban hallottam, amikor a nagymama abortuszra biztatta a lányát. Szerencsére a leány kemény volt, s vállalta gyermeke születését. Ma sokkal kisebb nehézségektől visszatorpanva utasítjuk el az életet. Mária Józseff el együtt nevelte Jézust, aki egyre növekedett korban, bölcsességben, kedvességben. Ezt a szülői mintát manapság nem biztos, hogy követendő példának állítjuk magunk elé. Mária annyira emberi alakja a bibliának. Egyszer Fájdalmas Szűzanya ünnepén a temetőt jártam Felvidéken a mise előtt, s az egyik síremléken olvastam: aki még nem veszítette el a gyermekét, az nem tudja, mi az igazi fájdalom. A Szűzanya megéli azt is. Nagyon szeretem a megkoronázott Mária-képeket és -szobrokat, mert valahogy arról beszélnek, hogy az az édesanya, ki megéli az anyai hivatásnak valamennyi stációját, a végén a mennyekbe fölvitt, mennyekben megkoronázott lett. Tehát az ő küzdelmes élete diadalmas életté válik. S ez talán mindannyiunk sorsa. Ha végigéljük az életünket úgy, ahogyan Mária végigélte, akkor nem mondhatjuk azt, hogy értelmetlen az élet. Sokszor felidézzük Szent Pál szavait: …a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam, most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró.

A Szűzanya ugyanezt az életpályát futotta be, amely annyira kiteljesedett emberi élet, hogy mindig föltekinthetünk rá, alakjából mindig erőt meríthetünk. …Másfél éves kórházi létem alatt megújult az édesanyámmal való kapcsolatom. Sohasem voltam olyan közel az édesanyámhoz, mint most, a betegségem ideje alatt. Már kezdem megérteni a haldoklóknak a szavát, amikor az édesanyjukat említik. Nagyon mély kapcsolat tör a felszínre. Az ember, ahogyan öregszik, úgy egyre közelebb kerül hozzá. Hasonló a Szűzanyánkkal való kapcsolatunk is.”

Bíró László született: Szekszárd, 1950. október 31.
Jelmondata: Tecum pro te (Veled, érted).
Pappá szentelése: Szekszárd, 1974. június 23.
Püspökké szentelése: Kecskemét, 1994. május 21.
Lelkipásztori szolgálatában 2008. november 20. nevezték ki Magyarország Katonai Ordináriusává, beiktatása 2009. január 9-én volt.

Fodor Endre

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük