A Segítő Szentek, Szent Borbála vértanú

“Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Máté 11,28)

Kik a szentek? Teológiailag aligha lehetne pontosabb választ adni, mint amit a nagy magyar hittudós, Schützt Antal adott, a „Korunk szentjei” c. könyv előszavában írja: „A szó legtágabb értelmében szentek mindazok, akik a kegyelem állapotában vannak, és Istennek tetsző életet élnek: hittel vallják Isten kinyilatkoztatásait, és komoly igyekezettel teljesítik parancsait. Ilyenek az egyházban mindig nagy számban voltak és vannak. Sőt a keresztségben minden ember hivatást és képesítést kap, hogy szentül éljen.”

A katolikus egyház szentjeinek sokezres sorában számosat találunk, akiket védő, segítő, gyógyító szentként tisztelünk az életükben és a haláluk után is a csodák, erőt adó történetek, a hozzájuk intézett imák, könyörgések miatt. Számukat megbecsülni, nevüket felsorolni a lehetetlennel határos. Az evangéliumokban sok helyen olvasunk a Megváltó csodatételeiről, gyógyításairól. Jézus mellett a Boldogságos Szűz Mária (Segítő Szent Szűz Mária, Havas Boldogasszony) segítségét, közbenjárását kérjük legtöbbször szükségünkben. Gyakran ábrázolják gyógyító, segítő szentekkel együtt, központi helyen, mivel ő minden más szentnél hathatósabb segítőnk. A segítő szentek többségükben a korai kereszténység alatt mártírhalált halt szentekből állnak. Tiszteletük igen elterjedt, sokan hívják őket segítségül, történetileg kevés adat van róluk. Leginkább elterjedt névsoruk: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erasmus, Euszták, György, Alexandriai Katalin, Kristóf, Antiochiai Margit, Pantaleon, Vid. Litániájuk felsorolja, milyen betegségekben fordulunk hozzájuk. Később más gyógyító szentek tisztelete is elterjedt. Rövid verses formában rögzítették a további segítőszentek nevét, és a betegségeket, veszedelmeket, amikben segítenek. Sümegen a ferences templomban Ákos, Dénes, Egyed, Erazmus helyén Flórián, Miklós, Sebestyén és Orbán látható. A segítő szentek egy része a pestis járványhoz kötődik, s a járvány múltával templomokat, kápolnákat építettek a közbenjárók tiszteletére. Így lett Párizs védőszentje Genovéva, Nápolyban San Gennaro, Palermóban Rozália, és Magyarországon Rókus a legismertebb pestisszent. A gyógyítás, a segíteni akarás egyik legnagyobb alakja Árpád-házi Szent Erzsébet.

Szent Borbála névünnepét december 4-én üljük. Már a VII. században dokumentálták tiszteletét, ő is a segítőszentek egyike. Szép, fiatal lány volt, akit gazdag, görög származású pogány apja gyermekkora óta a széltől is óvott. A lányt nem vonzották az evilági javak, a gazdagság, de élénken érdeklődött a szentek élete, és a keresztény tanítások iránt. Apja egy hatalmas tornyot épített neki, pompás lakrészt, ami idővel börtönévé vált. A lány a torony 2 ablaka mellé egy harmadikat is vágatott, ezzel is szimbolizálni akarta a szentháromságot, ami megvilágította lelkét. Apja távollétében kérte felvételét az Egyház közösségébe, ezért apja később meg akarta ölni, de a legenda szerint a torony megnyílt és el tudott menekülni. Egy barlangban rejtőzött el, de egy pásztor elárulta, erre Isten büntetésül a bárányokat sáskává változtatta. Borbálát megkínozták, ruhátlanul állították pellengérre, de az Isten megsegítette a ruhátlan lányt és köddel borította testét. Végül meggyilkolták. Borbálát apja hirtelen halála miatt a készületlen halál elleni oltalmazónak tekintik, de villámcsapás és tűzvész ellen is oltalmazó, akárcsak a magas torony miatt, az építőmesterek, tüzérek, bányászok is hozzá imádkoznak. Borbála napján eleink ágat vágtak egy gyümölcsfáról, és bent vízbe tették. Ha a faág karácsonyig kivirágzott, az eladó sorban lévő lány közeli férjhezmenetelre számíthatott.

A gyógyító, segítő szentek tisztelete, életük, csodás legendáik, sok művészt (írót, költőt, építészt, képzőművészt, zeneszerzőt) megihlettek. Köztük Janus Pannoniust, aki siratóéneket írt anyjának, Borbálának halálára:

Drága anyám, halld meg, milyen emlékművet igérek:
             nem tágas kriptát, nagyszerü műremeket,
         s nem mauzóleumot, mely tömbjével kimagaslik,
             sem csúcsos piramist, majdan alázuhanót,   ám zsoltár-karokat, tömjént, búgó siratókat,
             mikben reszketnek meg-megakadva a szók. /Fordította Csorba Győző/

Borbála Krisztus tiszta tükre volt, ezért képes sugározni az örök szentség világosságát.

Dr. Nardai Ilona

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük