Szent Miklós püspök

Szent Miklós ünnepén nagy az öröm a gyermekek körében. Hatalmas szeretet loboghatott ebben a szent püspökben, ha csak a rá való távoli emlékezés is ennyi öröm és boldogság forrása. Alakja minden esztendőben megjelenik a gyermeki képzelet ragyogó világában, és hozza a cukrot meg a virgácsot, ki ahogy érdemelte.

Valamikor valósággal itt járt. Ha nem is az egész keresztény világban, de a kis-ázsiai Myra városában, és ott ült a niceai zsinat püspökei között Nagy Konstantin császár korában. Amikor pedig elköltözött ebből a világból, úgy emlékeztek rá, mint az Úristen egyik nagy szentjére, aki a Mester példájára sok jót tett. Először azok ünnepelték, akikhez közelebb állt, a keleti egyház hívei, azután lassan az egész Egyházban, Nyugaton is elterjedt a híre, neve, tisztelete.

Miklós fiatalon szívesebben járta a templomokat, mint a mulatságokat. Szülei halála után pedig azon gondolkodott, hogyan fordíthatná nagy örökségét Isten dicsőségére. Néhány történet Szent Miklós legendájából:

Élt Szent Miklós szülővárosában egy nemes ember, akinek három szép eladó leánya volt. Nagyon szegények voltak. Az apa hozomány nélkül nem tudta őket férjhez adni. Szegény lányok már majdnem a romlás útjára tértek, amikor a szent tudomást szerzett sorsukról. Éjnek idején titokban bedobott hozzájuk egy zacskó aranyat. Az apa örült a kincsnek, égi adománynak hitte. Hozzáfoghatott már első lánya lakodalmának előkészítéséhez. Másnap reggel újabb aranyakat talált a szobába dobva. A harmadik éjszaka már lesben állt, mert szerette volna tudni, ki ez a nagylelkű adakozó. Észre is vette a szentet, és lába elé borulva köszönte meg jóságát. Most már mind a három lányát férjhez tudta adni.

Sok jót tett már Miklós, amikor egyszer Myra városában bement a templomba, ahol éppen püspökválasztás volt. A Szentlélek sugallatára őt választották meg. Ezután történt, hogy egy hajó végveszedelembe jutott a viharos tengeren. A hajósok hallottak a myrai püspök

nagy szentségéről. Fohászkodtak tehát: „Miklós püspök, Istennek szent szolgája, mutasd meg hatalmadat!” Ekkor megjelent valaki a hajó orrán, igazított a vitorlákon, köteleken, és a hajó szerencsésen partot ért. Akkor az ismeretlen eltűnt. Amikor a hajósok a templomba

mentek hálát adni, ott ismerték fel, hogy Miklós püspök volt az, aki segítségükre volt a tengeren, és akit most itt látnak a templomban.

Máskor három előkelő római urat sodort a vihar a városba. A császár küldöttei voltak, akik az egyik tartományban támadt zendülés elfojtására érkeztek. Éppen akkor akartak kivégezni három szerencsétlent, akiknek csak az volt a bűnük, hogy a helytartó megkívánta a pénzüket. Szent Miklós, amint meghallotta az esetet, a császári küldöttekkel a vesztőhelyre sietett. A hóhér már éppen a lefejezéshez készülődött. A püspök odafutott hozzá, kivette kezéből a pallost, és eloldozta az elítéltek köteleit. A helytartó az előkelő vendégekre való tekintettel nem mert semmit sem tenni Miklós ellen, hanem még könyörgött is, hogy a császárnak ne jelentsék a dolgot.

Megemlékezett Szent Miklós viselkedéséről a három császári küldött, amikor ők kerültek hasonló helyzetbe. Szerencsésen elintézték már a lázadást, és visszatértek Rómába. Nagy kegyben álltak a császárnál, volt hát irigyük éppen elég. Az irigykedők addig áskálódtak, míg végül a császár elhitte nekik, hogy azok hárman árulást terveznek ellene. Tüstént börtönbe vettette őket, és a halálos ítéletet is kimondta felettük. Az ártatlanul elítéltek Szent Miklóshoz fohászkodtak reménytelen helyzetükben. A szent erre megjelent a császárnak álmában, és megparancsolta neki, hogy még az éjjel bocsássa szabadon az elítélteket, különben megtapasztalja Isten büntető kezét. Konstantin volt a császár, de akkor még nem ismerte Miklós püspököt. Megkeményítette tehát a szívét, és nem akart az intésre adni. De mégsem tudta kiverni fejéből a látomást. Addig töprengett rajta, hogy végül még akkor éjjel elment a helytartóhoz, akire rábízta az ítélet végrehajtását. Ekkor riadt meg csak igazán. A helytartónak is ugyanaz a látomása volt! Megvizsgálták tehát az ügyet, és a három embert teljesen ártatlannak találták. Azzal bocsátotta el őket a császár, hogy mondják meg Miklós püspöknek, szüntesse meg haragját, és könyörögjön az Úrhoz a birodalomért.

Amikor a szent püspök már nagyon megöregedett, betegeskedett, és érezte halálát, nagy bizalommal könyörgött a felséges Istenhez: küldje el hozzá angyalát, hogy a végső harcban mellette álljon. Úgy is történt. Az angyal jelenlétében ajánlotta lelkét a kegyes Istennek, és elköltözött ebből a világból, a 350. esztendő táján. Myrában temették el hívei, márványkoporsóban. Később Itáliába, Bari városába vitték át csontjait. Az Úr még haló porában is sok csodával dicsőítette meg Szent Miklós püspököt.

Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket

minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját – ámen.

Katona István püspök