Eucharisztikus történetek szentéletű emberekkel

Nagy Szent Gergely

A pápa (540–604) legendája szerint egy előkelő asszony minden vasárnap kenyeret ajánlott föl Gergelynek. Egyszer azonban kétkedett, és nevetni kezdett, amikor a miséző pápa az átváltoztatott ostyát odanyújtotta neki, és a szent szavakat mondotta hozzá: a mi Urunk Jézus Krisztus teste juttasson el az örök életre. A pápa a szentséget ezért nem is szolgálta ki az asszonynak, hanem visszatette az oltárra és megkérdezte, miért nevetett. „Azért, mert te azt a kenyeret nevezted Krisztus testének, amelyet én hoztam.” Gergely a kétkedés hallatára imádkozott, és a kenyér emberi formát, pontosan egy ujjat mutatott. Az asszony a csoda láttán hinni kezdett, mire a húsdarabka ismét kenyérré változott. A pápa ezek után kiszolgáltatta neki a szentséget.

Páduai Szent Antal

Az egyháztanító (1195–1231) életében közismert az az eucharisztikus csoda, amelyben egy szamár játszott nagy szerepet. A szent egy eretnekkel vitatkozott arról, hogy Jézus valóságosan van-e jelen az Eucharisztia szentségében. Az eretnek rámutatott egy szamárra és a következőt mondta: „Három napig bezárom az állatot és nem adok neki enni. Három nap után tanúk előtt kivezetem és megmutatom neki az abrakot, ami mellé odaállsz a te Krisztus-testeddel. Ha a kiéhezett szamár pillantást sem vet az élelemre és odamegy imádni a szentséget, katolikussá leszek.” A próbakor az állat elhaladt a takarmány mellett és térdre ereszkedett az Oltáriszentség előtt.

Sziénai Szent Katalin

Capuai Rajmund (1330–1399) így emlékezik meg lelki
leányának (1347–1380) eucharisztikus kapcsolatáról:

Capuai Rajmund (1330–1399) így emlékezik meg lelki leányának (1347–1380) eucharisztikus kapcsolatáról: „Gyakran látta a gyermek Jézust az Oltáriszentségben. Máskor az áldoztató pap kezében lobogó tüzet látott, vagy úgy látta, hogy az áldozó pap belép ebbe a tűzbe. Sokszor annyira erős és édes illatot érzett az áldozás pillanatában, hogy elájult tőle. És sose vette magához úgy az Oltáriszentséget, hogy valami új és kimondhatatlan ujjongás ne töltötte volna el a lelkét. Szíve táncolt az örömtől és olyan hangosan dobogott, hogy társnői mellette állva hallották, és szóvá is tették gyóntatójának, Tamás testvérnek a dolgot. Ő aztán gondosan utánanézett ennek, s amikor igaznak találta, írásba foglalta, hogy megőrizze számodra is, kedves olvasó, mindezek emlékezetét. A hang ugyanis nem hasonlított semmiféle természetes zajra, amit a testből esetleg hallani lehet, hanem annyira különleges volt, hogy nyilvánvalóan természeten kívüli, illetve természetfeletti erő válthatta csak ki.”

Carlo Acutis

A katolikus fiatalember (1991–2006) tragikus hirtelenséggel, leukémiában hunyt el. Elsőáldozása óta napi áldozó volt, mindennap elimádkozta a rózsafüzért és szentségimádást is végzett, valamint virtuális kiállítást rendezett az eucharisztikus csodákból. Halála előtt felajánlotta szenvedéseit az Egyházért és a pápáért. Egy 2009-ben született brazil kisfiú hasnyálmirigybetegséggel érkezett a világra. A folyamatos ápolás közben édesanyja Carlo segítségéért fohászkodott. A beteg megérintette Carlo fényképét, és közbenjárásáért imádkozott. A gyógyulás megkezdődött. Carlo Acutist 2020-ban Assisiben boldoggá avatták.

Balla János Sch. P.