Szent József, a munkás
Mikor egy-egy ilyen ünnephez érkezünk mindig próbáljuk beazonosítani annak alakulását. Aztán minduntalan apró meglepetéssel vesszük tudomásul, hogy az adott ünnep gyökerei sokkal-sokkal régebbről datálódnak, mint azt a legmerészebb álmainkban gondolnánk. Nincs ez másként a munka ünnepével sem, melynek ősi, vallásos háttere munkás Szent Józsefhez vezethető vissza. Tehát nézzük, mit ismerünk róla! Szent Józsefről viszonylag keveset tudunk. Életéről csak egy pár helyen emlékezik meg a Szentírás. A Jézus gyermekségéről szóló evangéliumi részekből kiderül, hogy igaz ember volt, és hallgatott az angyalok által hozott isteni üzenetekre. Mária jegyese volt, aki gondoskodott Jézusról és anyjáról. Aggodalmai és félelmei ellenére Isten utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja életébe. Talán Szent József életéről ennyi elég is.
Egy élet bizonyságot tett a munka mellett, és bizonyságot tett az Isten mellett. Amikor a szerszámait vitte, mert vitte magával mindenüvé, akkor Szent József bizonyságot tett amellett, hogy minden embernek két hazája van. Az egyik, amelybe beleszületett, a másik hazát pedig a két kezével hordozza, a munkájában hordozza.
Mert a világ akármelyik részére taszítja is a sors, a tragédia az embert, akár egyenként, akár tömegesen, a munkájával, a két kezével mindig új hazát teremthet magának, biztosíthatja a megélhetését. A munkával egy új hazát hordoz a kezében, s van-e drágább haza, mint amit az ember két keze nehéz munkájával és verítékével keres meg? Szent József bizonyságot tett amellett, hogy család, munka és az Isten együvé tartoznak. Ez egy tökéletes szintézis. Család, munka és Isten. Szent Józsefnél megtaláljuk mindegyiket. A Szent Családért dolgozott, Isten vezérelte minden lépését, minden munkáját. Május 1-jén őt ünnepeljük. 1870-ben IX. Piusz pápa az egyház védőszentjévé választotta. A spanyol Avilai Nagy Szent Teréz látomásban sokat tudott meg Szent Józsefről, például: gyermekkorában a szüleitől kapott zsebpénzéből a szegényeket támogatta. Egészen fi atalon könyv nélkül tudta idézni a zsoltárokat és más ószövetségi könyveket. Soha senkivel nem vitatkozott; szerénységével, szelídségével győzte meg az embereket.
Szent József napjának május elsejéhez való kötődése az 1955-ös esztendőhöz kapcsolódik, amikor a római katolikus egyház is csatl akozott a világ dolgozóihoz azzal, hogy május elsejét XII. Piusz pápa Munkás Szent József emléknapjává nyilvánította, és így ez a nap katolikus ünnep is lett.
Korábban a szent tiszteletének hónapja általában március volt. Munkás Szent József egyébként az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, valamint a tímárok védelmezője. Ha Szent Józsefre gondolunk, számos alkalommal azok a képek jutnak eszünkbe nagyszüleink otthonából, amelyeken Józsefet úgy ábrázolták, mint egy barkácsoló ácsot, mellette pedig a tanuló Jézus és Mária alakja elevenedik fel. A Szent Családnak ez az idilli képe ott van okunk emlékezetében. Szent József alakja viszont valamiképpen „el van hanyagolva” az egyház tanításában. Sokszor csupán úgy emlékezünk rá, mint egy jámbor háttérfi gurára. Szent XXIII. János pápa azonban 1962-ben elhatározta, hogy beveszi Szent József nevét a római mise kánonjába, az évszázadok óta változatlan kánonba.
József kétkezi munkásember volt, aki munkájával bizonyította tudását, és szívével emberségét. Ezért került úgy a köztudatba, mint a názáreti József, a munkás.
Mihoc Valerian atya, ócsai plébános