Mária Anyasága

Egyszer, amikor a piacon meggyet vettem (sokat), akkor az árus nénivel arról beszélgettünk, hogy ezt a sok meggyet majd befőzöm lekvárnak, befőttnek, és még aszalni is szeretnék belőle a családnak, mert úgy nagyon egészséges, és a gyerekek szeretik rágni. Miután szeretettel kifaggatott róla, hogy hány gyermekem van, (mondtam négy) akkor rögtön derűsen rávágta: „Magát a Jó Isten is anyának teremtette!” Mi tagadás, jól esett a néninek ez a kedves megjegyzése.

Az anyaságomat megélni, azzal a sok jóval, és néha a nehézségekkel, kegyelem. A Jó Isten azért adta nekem ezt a szép feladatot, azért „teremtett anyának”, mert Ő annyira szeret engem, hogy tudta, mi a legjobb hivatás a számomra. Az anyaság. Ahogy azt is tudta pontosan, hogy Mária lesz a legszeretetteljesebb édesanyja fi ának. Mária anyaságát akkor éreztem nagyon közel magamhoz, amikor a legkisebb gyermekemet, Annamáriát vártam, és december 25-re volt jelezve a szülés várható időpontja. Ebben a karácsony előtti időszakban néha el-eltűnődtem, hogy vajon Mária is hasonló érzéseket élhetett meg, mint én? Ugyanolyan izgatottan várta, ahogy én is, hogy az a kis csoda, aki a szívem alatt növekszik, és akit ismerek is meg nem is, vajon milyen kisbaba lesz? Vajon mi vár rám a szüléskor? Vajon minden rendben lesz a babával? Egészséges lesz? Tudom-e majd táplálni? Úgy gondolom, hogy ő is hasonlóan, tele várakozással, és kérdésekkel élhette át azokat a napokat, mint én.

Könnyid-Zsoldos Andrea, Kismamaklub