Lellisi Szent Kamill áldozópap

(* Bucchianico,1550.május25. – tRóma,1614.július14.)

Egy itáliai katonatiszt későn született fia volt, aki „nehéz gyermeknek” számított. Édesapja ritkán volt otthon, édesanyja pedig korán meghalt. Bár édesapja iskolába adta, ne^{ki ez nem igazán tetszett. Inkább az iskola mellé járt: tekergett, kár}tyázott. Elkeseredett apja akkor elhatározta, hogy zsoldos katonának adja. Apjával együtt zsoldos lett, harcolt a törökök ellen. Ám a zsoldját is eljáts zotta, és koldulásra kényszerült. Apja váratlanul meghalt, neki pedig a jobb bokáján seb keletkezett, és mivel eleinte nem törődött vele, elgennyesedett. A lábán lévő seb miatt évekig kezelték a római Szent Jakab kórházban. Amint jobban érezte magát, jómaga is beállt közéjük betegápolónak.

Isten kegyelme folytán 1575-ben megtért, és kapucinus szerzetes szeretett volna lenni, de betegsége miatt nem vették fel. Visszatért a római Szent Jakab kórházba, és rövid időn belül annak vezetője lett. Társaival új szellemű betegápolást kezdeményezett: a betegben Krisztust látták, és aszerint gondozták. A Szent Jakab kolostor-kórházban azonban mindent elkövettek, hogy akadályozzák munkájában, ezért társaival továbbállt. Így aztán teljesen szabaddá válva, módjuk nyílt rá, hogy más kórházakban vagy magánházaknál is a betegek és a haldoklók szolgálatára szenteljék magukat . Társaságának neve: a BetegekSzolgáinakSzerzetesrendje.Mai elnevezésük: kamilliánusok.

XIV. Gergely pápa 1591-ben hagyta jóvá közösségüket. Szerzetesi ruhájukon nagy vörös keresztet viseltek. Kamillt választották meg első rendi generálisuknak. Rendje hamar elterjedt Rómán kívül Nápolyban, Genovában, Milánóban is, és Itália minden nagyobb városában. A nép a „jó halál testvéreinek” is hívta őket, mert különös gondot fordítottak a haldoklók Istennel való kibékítésére.

Az első évtizedekben sok testvér adta életét a tífuszos, pestises betegek szolgálatában. Kamill szeretete nem ismert határt: beteg testtel és sebes lábbal, állandó fájdalmak között is csak egy gondja volt: a rabok, a betegek, a szegények, a nincstelenek legnagyobb szeretete. ”Szeretet_,szeretet!Úgyszeretnékmeghalni,hogymindigcsakezt mondom:szeretet.Nemtehetekmást,nemmondhatokmást.^”

Egy napon, úgy déltájban megjelent a szakács, és közölte, hogy nem tud főzni, mert a házban nincs semmi ehető. ,,Azért csak csengess ebédre! Majd segít az Isten ” – mondta Kamill. Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, megállt a kapu előtt egy szekér, tele finom liszttel. Egy jótevőjük küldte. Gyorsan nekiálltak sütni, és ha kicsit késve is, de asztalhoz ülhettek.

1607-ben lemondott elöljárói tisztségéről, de az utazásokkal és a betegápolással nem hagyott fel. 1614. július 14-én halt meg. Halála után rendjét – évszázadokon át – különféle járványok tizedelték meg. Csak a modern higiénia bevezetésével tudott igazán kife jlődni.

Kamillt 1746-ban szentté avatták. Neve ott szerepel azokban az imákban, amelyeket Egyházunk a haldoklókért imádkozik. 1929- ben XI. Piusz pápa az ő oltalma alá helyezte a betegápolói hivatást.

Kamill szeretete és áldozatkészsége nem ismert határokat: egyaránt gondja volt a bűnözőkre, a csavargókra, a szegényekre, és a társadalom legkülönfélébb kitaszítottjaira. Ezt a számunkra talán furcsán hangzó kijelentést tette: ” Ha már nem találunk szegényeket a világon, el kell mennünk és a föld alól is előkeríteni őket, hogy a javukat szolgáljuk és szeressük őket.”

Istenünk,teLellisiSzentKamilláldozópapot felékesítettedabetegekirántikülönlegesszereteterényével.Érdemeiértáraszdreánkszeretetedlelkét, hogytestvéreinkbentégedszolgáljunk,ésbizalommalléphessünkelédhalálunk óráján – ámen

Katona István püspök