Lellisi Szent Kamill áldozópap
(* Bucchianico,1550.május25. – tRóma,1614.július14.)
Egy itáliai katonatiszt későn született fia volt, aki „nehéz gyermeknek” számított. Édesapja ritkán volt otthon, édesanyja pedig korán meghalt. Bár édesapja iskolába adta, neki ez nem igazán tetszett. Inkább az iskola mellé járt: tekergett, kártyázott. Elkeseredett apja akkor elhatározta, hogy zsoldos katonának adja. Apjával együtt zsoldos lett, harcolt a törökök ellen. Ám a zsoldját is eljáts zotta, és koldulásra kényszerült. Apja váratlanul meghalt, neki pedig a jobb bokáján seb keletkezett, és mivel eleinte nem törődött vele, elgennyesedett. A lábán lévő seb miatt évekig kezelték a római Szent Jakab kórházban. Amint jobban érezte magát, jómaga is beállt közéjük betegápolónak.
Isten kegyelme folytán 1575-ben megtért, és kapucinus szerzetes szeretett volna lenni, de betegsége miatt nem vették fel. Visszatért a római Szent Jakab kórházba, és rövid időn belül annak vezetője lett. Társaival új szellemű betegápolást kezdeményezett: a betegben Krisztust látták, és aszerint gondozták. A Szent Jakab kolostor-kórházban azonban mindent elkövettek, hogy akadályozzák munkájában, ezért társaival továbbállt. Így aztán teljesen szabaddá válva, módjuk nyílt rá, hogy más kórházakban vagy magánházaknál is a betegek és a haldoklók szolgálatára szenteljék magukat . Társaságának neve: a BetegekSzolgáinakSzerzetesrendje.Mai elnevezésük: kamilliánusok.
XIV. Gergely pápa 1591-ben hagyta jóvá közösségüket. Szerzetesi ruhájukon nagy vörös keresztet viseltek. Kamillt választották meg első rendi generálisuknak. Rendje hamar elterjedt Rómán kívül Nápolyban, Genovában, Milánóban is, és Itália minden nagyobb városában. A nép a „jó halál testvéreinek” is hívta őket, mert különös gondot fordítottak a haldoklók Istennel való kibékítésére.
Az első évtizedekben sok testvér adta életét a tífuszos, pestises betegek szolgálatában. Kamill szeretete nem ismert határt: beteg testtel és sebes lábbal, állandó fájdalmak között is csak egy gondja volt: a rabok, a betegek, a szegények, a nincstelenek legnagyobb szeretete. ”Szeretet,szeretet!Úgyszeretnékmeghalni,hogymindigcsakezt mondom:szeretet.Nemtehetekmást,nemmondhatokmást.”
Egy napon, úgy déltájban megjelent a szakács, és közölte, hogy nem tud főzni, mert a házban nincs semmi ehető. ,,Azért csak csengess ebédre! Majd segít az Isten ” – mondta Kamill. Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, megállt a kapu előtt egy szekér, tele finom liszttel. Egy jótevőjük küldte. Gyorsan nekiálltak sütni, és ha kicsit késve is, de asztalhoz ülhettek.
1607-ben lemondott elöljárói tisztségéről, de az utazásokkal és a betegápolással nem hagyott fel. 1614. július 14-én halt meg. Halála után rendjét – évszázadokon át – különféle járványok tizedelték meg. Csak a modern higiénia bevezetésével tudott igazán kife jlődni.
Kamillt 1746-ban szentté avatták. Neve ott szerepel azokban az imákban, amelyeket Egyházunk a haldoklókért imádkozik. 1929- ben XI. Piusz pápa az ő oltalma alá helyezte a betegápolói hivatást.
Kamill szeretete és áldozatkészsége nem ismert határokat: egyaránt gondja volt a bűnözőkre, a csavargókra, a szegényekre, és a társadalom legkülönfélébb kitaszítottjaira. Ezt a számunkra talán furcsán hangzó kijelentést tette: ” Ha már nem találunk szegényeket a világon, el kell mennünk és a föld alól is előkeríteni őket, hogy a javukat szolgáljuk és szeressük őket.”
Istenünk,teLellisiSzentKamilláldozópapot felékesítettedabetegekirántikülönlegesszereteterényével.Érdemeiértáraszdreánkszeretetedlelkét, hogytestvéreinkbentégedszolgáljunk,ésbizalommalléphessünkelédhalálunk óráján – ámen
Katona István püspök