Kis lábnyom és kis lábnyomos életmód. Miért fontos, és hogyan tudjuk csökkenteni a környezeti terhelésünket?
A kis lábnyom szóösszetétel az ökológiai lábnyom kifejezésből származik, és alapvetően egy célt jelöl
meg: kis lábnyomot hagyó életmódra törekvést, amely tiszteletben tartja, és nem lépi túl a bolygó
biokapacitását. Azaz nem fogyasztunk több erőforrást, és nem termelünk több hulladékot, mint amit az
ökoszisztémák elő tudnak állítani, és el tudnak nyelni vagy semlegesíteni. Ahogy az ábrán látható, az
emberiség ma túllépi a fenntarthatóan rendelkezésére álló biokapacitást. A magyar adatokat tekintve az
átlagos ökolábnyom 2017-es adatok alapján 3,7 globális hektár/fő, míg a fenntarthatóan rendelkezésre
álló kapacitás 2,5 globális hektár/fő.
A kis lábnyom és a kis lábnyomos életmód azonban nem csupán környezeti szempontú megközelítést
jelent, hiszen, ha kisebb a lábnyomunk, akkor azon felül, hogy mi nem használjuk túl a rendelkezésre álló
erőforrásokat, másoknak is hagyunk belőlük, a jelen és jövő generációk tagjainak. Így a kis lábnyomos
életmód társadalmilag felelős életmód is: az erőforrások egyenlőbb elosztására és az erőforrások
megőrzéséért való felelősségvállalásra is felhívja a figyelmet.
Itt szükséges megemlíteni, hogy a kis lábnyomos életmódnak nem csak felső, de alsó korlátai is vannak.
Míg a felső korlátok inkább környezeti szempontból fontosak (ld. ökoszisztéma korlátok), az alsók az
alapvető szükségletek kielégítésére vonatkoznak. Bár több szó esik manapság arról, hogy lábnyomunkat
csökkenteni kell, hiszen a gazdag országokban – köztük Magyarországon is – többen vagyunk abban a
helyzetben, hogy túlhasználjuk a környezeti erőforrásokat, azaz túl nagy lábon élünk. De nem szabad
elfelejteni, hogy a jelenleg kis lábnyomon élők között nem csak olyanok vannak, akik saját választásból,
részben környezeti tudatosságtól vezérelve élnek így. Vannak olyanok is, akiknek lábnyoma nem
fenntarthatóan kicsi: alapvető szükségleteik nem elégülnek ki. Nélkülöznek, például nincs elegendő
élelmük, tiszta vizük, lakásuk, energiaforrásuk, vagy nem megfelelőek higiéniai, oktatási, egészségügyi
körülményeik, vagy valamilyen szempontból elnyomásban élnek. Meg kell tehát találnunk a lehetőséget
arra, hogy az ő lábnyomukat fenntarthatóan növeljük. Például, az energiaszegénységben élőkön zöld
energiával, szigeteléssel, nyílászáró cserével, biobrikettel stb. segítsünk.
Ha saját lábnyomunkat szeretnénk csökkenteni, érdemes legelőször a karbon-lábnyomunkat
megvizsgálni, hiszen, ahogy azt az ábra is mutatja, ökológiai lábnyomunk legnagyobb részét ez teszi ki.
Karbon-lábnyomunk mérete energia-felhasználásunkkal van kapcsolatban, három legnagyobb összetevője
tipikusan az otthoni energiahasználathoz, az utazáshoz és közlekedéshez, valamint az étkezéshez
kapcsolódik. Ezeket már odafigyeléssel és napi gyakorlataink megváltoztatásával is csökkenthetjük, akár
15-20%-kal. Azaz befektetés nélkül is elindulhatunk tehát a kis lábnyomos úton! És, ha egyedül nehéznek
érezzük, csatlakozhatunk például EnergiaKözösséghez vagy ÖkoKörhöz, ahol kisebb közösségben,
másokkal együtt kezdhetünk mindennapi életmódváltást.
A kis lábnyomos életmód megvalósítását sok egyéb irányból is meg lehet közelíteni. Sokan a helyi
közösség erősítésével, építésével kezdik, és például helyi élelmiszer-hálózatot, cserebere kört,
autómegosztó rendszert szerveznek. Mások először az otthonukat alakítják át, és a kis lábnyomos úton
alacsony energiafelhasználású vagy akár energiát is termelő passzív, aktív vagy autonóm házat építenek.
Vannak, akik a nulla-hulladékos háztartás kialakítását tűzik ki célul. Van olyan is, aki először a munkáját
alakítja kis lábnyomossá: biogazdaságot alapít, adományboltot indít, vagy éppen a kis lábnyomos élethez
szükséges készségeket, ismereteket adja át másoknak. Mindegyik jó irány, mindegyik elvezethet egy kis
lábnyomosabb élethez. Fontos azonban, hogy keressük a kapcsolatot az irányok és összetevők között, ne
ragadjunk le egynél, építsük be életmódunkba egyiket a másik után.
További olvasmányok, tippek a kislábnyomos életmódról: www.kislabnyom.hu
Vadovics Edina, GreenDependent Intézet