Aprószentek

Kik is azok az Aprószentek? Ők azok, akik keresztség nélkül haltak meg, mégis a szentek között tiszteljük őket. Az egyház nem habozott Krisztus első vértanúinak nevezni őket, és már a 4. században december 28. ill. 29-én meg is ülte ünnepüket, karácsony közvetlen közelében. Vértanúk, mert Krisztus miatt haltak meg. Nyelvükkel ugyan nem tudták őt még megvallani, az Egyháznak az a bizonyossága viszont, hogy szentként tiszteli őket, mégis arra enged következtetni, hogy ehhez a titokzatos keresztséghez elég a szándék, amely Krisztushoz kapcsolja őket. Heródes esetében nyilván egy negatív szándék volt jelen. De így van ez a szülők esetében is, akik megkereszteltetik gyermeküket. Az ő feltett szándékuk, hogy keresztény módon nevelik majd a gyermeket, elég ahhoz, hogy megkapja a keresztséget – noha a gyermek maga még nem képes megvallani Krisztust. 

Az elmúlt évtizedek során december 28. összekapcsolódott az abortusz által megölt gyermekekkel is. Önkéntelenül felfedezzük a párhuzamot köztük és az Aprószentek között. Betlehemben Heródes eszelős hatalomféltése vetett véget a gyermekek életének, korunkban az abortusz oka többféle lehet, de itt is a félelem van mögötte. Lehet ez a megtört karrier miatti félelem, az elutasítás, a kirekesztés, a megbélyegzés miatti félelem, vagy éppen a beteg gyermek nevelése miatti félelem. 

A haláluk oka tehát gyakorlatilag ugyanaz, mint Heródes esetében. Egy újszülött felborítja az addig fennálló rendet, terveket. Az Aprószenteket kifejezetten Krisztus miatt ölték meg, a magzatokat úgy, mint a megtestesült Isten Fia képmásait. Ezért is bizonyos értelemben vértanúknak számítanak.

Ha ebből indulunk ki, akkor kimondhatjuk, hogy minden olyan családban, ahol abortusz volt, van egy vértanú családtag. Mindaddig, amíg az anya és az apa szembe nem néz saját tettével, amíg meg nem bánja azt, az abortuszban meghalt gyermek gondolata gyötrő bűntudat forrása lesz. A kiengesztelődés után azonban egy, talán nagyon is szoros kapcsolat alakul ki az anya, illetve a család és a meghalt gyermek között. Egy vértanú a mennyországban van, így hát ez a gyermek közbenjár, imádkozik a szüleiért.

Igen hosszú lehet az út, amíg valaki eljut az abortusz okozta bűntudatból a teljes gyógyulásig. Egyénileg és kapcsolataiban is kemény, évekig, akár évtizedekig tartó kálváriát jár meg az ember, amíg egyáltalán felismeri, hogy problémái az abortusszal függenek össze.

Az abortusz borzalma azonban csak a végső megnyilvánulása egy olyan felfogásnak, amely individualista és amely elutasítja Istent és Isten tervét az emberi szexualitással, illetve termékenységgel szemben. A Heródes-minőségű erők, a tudomány fejlődésének köszönhetően ma már a fogantatásnál kezdik el életellenes tevékenységüket.

A fogamzásgátlást ma – főleg tabletta formájában úgy árulják, mint természetes, mindennapokhoz hozzátartozó eszközt és széleskörűen reklámozzák, egyes fejlődő országokban a pénzügyi támogatásokat is kötik a fogamzásgátláshoz, illetve abortuszhoz. Óriási pénzek mennek el a fogamzásgátlás reklámjára. Vajon miért annyira fontos ez valakinek?

Ma, 60 év távlatában már látható, hogyan hatott a fogamzásgátló pirula széleskörű bevezetése a társadalomra. A gyanútlan szemlélő azt hinné, hogy ennek hatása a családban marad. Talán eszünkbe sem jut, hogy összekapcsoljuk a “fejlett” országokon ma átsöprő félelmetes erejű ideológiákkal, mint pl. a gender-ideológia. És látjuk-e a fogamzásgátlás összefüggését a papi, szerzetesi hivatások és a házasságok csökkenésével? Pedig ezek mind innen erednek. Ugyan ki gondolt volna erre a 60-70-es években, ha csak most kezdjük kapizsgálni, mire is megy ki az egész?

De nézzük, mi az összefüggés?

A fogamzásgátlás bevezetéséig (1960-as évek), egyértelmű volt, hogy a férfi szexualitása összefügg a nemzéssel, amiből gyermek születik és ennek következtében létrejön a család. Hasonló módon az is egyértelmű volt, hogy a nő ilyenkor anyává válik vagy válhat. Erre a hivatásra, illetve nemi szerepekre kora gyermekkoruktól készültek már a fiúk és a lányok. A szüleik is ebben a szellemben nevelték őket. Ha viszont a nemzőszerveket a fogamzásgátlással megfosztjuk a nemzőképességüktől, zavarossá válik, hogy mi is a férfiasság és nőiesség értelme. Minden Istentől jövő hivatás fundamentumát képező férfi (apa) és nő (anya) hivatás elhomályosodik.

Nagyjából a következő sorrendben indult el a lavina:

  1. Bevezetik a hormonális fogamzásgátlást.
  2. Ennek következtében elterjed a termékenységet és így a teljes házastársi önátadást kizáró gondolkodás. 
  3. Elterjed a “szabad szex” gondolata és gyakorlata. 
  4. Elhomályosodik az apai (férfi) és anyai (női) alaphivatás – a szexualitás élvezeti lehetőséggé fokozódik le. 
  5. A szexualitás valódi jelentését teljesen eltorzítja a pornó széleskörű elterjedése, amikor az internet olcsón hozzáférhetővé válik.
  6. Megkérdőjeleződik a férfi és női nem jelentősége, mivel el lett választva a termékenységtől – teret kap az ún. társadalmi nem fogalma (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális stb.)
  7. Élvezetközpontú kultúra terjed el, amelyben a nemek egymás számára az élvezet használati tárgyává válnak.
  8. Részben a fentiek következményeként felerősödik a haszonelvűség – már nem a családon van a hangsúly, hanem a teljesítményen
  9. Mindezekből kifolyólag sokak számára egyre érthetetlenebbé válik a házasság jelentősége, nincs is rá igény, csak együttélés van
  10. Még inkább igaz ez a papságra és szerzetességre. Ha már a természetes férfi-női szerelem és egység értelme sem épül be a fiatalok benső világába, hogyan lenne nyitott ez a fiatal arra a természetfeletti hivatásra, amit a természetes jegyesség csak jelez? („Valahányszor nem becsülik nagyra a házasságot, az Istennek szentelt szüzesség sem létezhet; valahányszor nem úgy kezelik a nemiséget, mint a Teremtő által adott értéket, a mennyek országáért történő lemondás elveszíti minden erejét.” Familiaris consortio, Nr. 16.)

Hogy ez a folyamat hová vezet, nehéz lenne megmondani. Mivel azonban világosan látjuk, hogy honnan indult el, még határozottabban kell imádkoznunk és dolgoznunk az okok megszüntetéséért. Kell, hogy megerősödjön egy olyan nemzedék, amely tudatosan akarja élni a teljes férfiasságot és a teljes nőiséget, a termékenységgel együtt. Amikor lélekben örökbefogadunk egy gyermeket, aki megfogant édesanyja méhében, és 9 hónapon át imádkozunk érte, akkor egyben a szülőkért is imádkozunk. Hiszem, hogy a sok lelki adoptáló imáját Isten meghallgatja, és idővel megerősödik közöttünk az élet kultúrája. Kapcsolódjon be Ön is a lelki adoptálók közösségébe! Keresse fel a lelkiadoptalas.hu weboldalt és vegye fel velünk a kapcsolatot!

Puskás Antal, pálos szerzetes

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük