Szekeres Ilona: Anyu jobb keze

Édesanya húst szeletelt a konyhában.

– Jaj! – kiáltott fel hirtelen, és szájához kapta az ujját.

Piros vér buggyant a sebből, bekötözte hát zsebkendővel, de átvérzett az is.

– Nagyon megvágtam az ujjamat – mondta Jutkának -, elszaladok a doktor bácsihoz a rendelőbe. Te addig lemehetsz játszani.

Bújócskáztak a parkban a gyerekek, amikor anyu visszafelé jött. Jobb kezén kötés fehérlett. Jutka már csak akkor pillantotta meg, amikor befordult a kapun.

Nem sokára ismét az utcán volt anyu. Bal kezében táskát vitt, indult a boltba vásárolni. De most már odarohant hozzá a kislánya.

– Én is megyek – mondta.

Kivette anyuka kezéből a szatyrot és vitte tovább. Az önkiszolgáló kosarat is Jutka fogta, s mikor bevásároltak, ő rakta át ügyesen a holmit.

– A táskát most én viszem – mondta anyunak. – neked most nem szabad. Fáj a kezed!

– Nehéz lesz! – aggódott édesanya.

– Inkább nagyon könnyű! – mosolygott a kislány, és bizonyságul még meg is lóbálta a táskát.

– Maradj lent! – mondták neki a gyerekek. – Rollerversenyt játszunk.

– Majd később! – válaszolt Jutka.

Otthon ügyesen munkához látott. Hagymát vágott, zöldséget tisztított, még az edényt is elmosogatta. Aztán megterítette az asztalt.

-Miért készítettél főtt vacsorát? – csóválta a fejét este apu – hiszen fáj a jobb kezed!

– Fáj, persze – mondta anyuka. – De van helyette másik jobb kezem! És baljával magához ölelte az ő jó kislányát.

Az oldalt szerkeszti: Kuffartné Mikó Ildikó