Mária eljegyzése, menyegzője

Egy elfeledett szép ünnepről és szokásairól szeretnénk most megemlékezni, ami nem más, mint Jézus anyjának,
a Boldogságos Szűz Máriának és nevelőapjának, Szent Józsefnek az eljegyzése január 23-án. Már a szűkebb értelemben
vett keletkezési idő is jelentést hordoz: január a XV. századtól használatos magyar hónapnevek közül a
Boldogasszony hava néven volt ismeretes. Azért nevezték így, mert ez a jelentős egyházi ünnep, vagyis Mária
eljegyzése volt a hónap kiemelkedő eseménye. A Makula nélkül való tükör (1712) című kegyességi könyv emlékezik
meg a nagy eseményről, amelyből egy rövid részletet közlünk: „Szent Anna a maga leányának tehetsége szerént
legszebb ruhát készített. Micsodás volt pedig az ő menyegzős ruhája, Szent Brigitta jelenéséből kitetszik, mivel oly formán
jelent meg néki az Isten Anyja. Vala pedig az ő fején igen drága korona, és abban hét drágakő vala helyheztetve.
A haja leeresztve vala, a szoknyája drága vontarany, a palástja égszínű selyem vala. Ily szép ruházattal vala Mária
fölékesítve kívül, de sokkal jobban természet szerént való szépséggel meg vala ékesülve belől. (..) Az ő teste búzaszínű
vala, és a haja aranyszínű, szemei igen kegyes és barna színű valának. Orra valamennyire vékony, ajkai pirosak,
ábrázata hosszas, kezei és ujjai is hosszak valának. Szavai nyájasak és kedvesek. Járása lassú és szemérmes vala. Egyszóval
mindenben kedves és ékes volt. Kiment azért e szent menyasszony lefüggesztett szemmel, kedves ábrázattal, szemérmes
lépéssel. Fején lévén ékes korona, és az égszínű palástban felöltözve. Az ő vőfélye volt maga a Szentlélek, szolgák
az angyalok”. Magyarországon az ünnep a XVI. század végén kezd különösen népszerűvé válni. I. Lipót (1640–1705) német-
római császár és magyar királynak sokáig nem született fiúgyermek utódja. Amikor megszületett a kis József
(1678–1711), Szent József iránti hálából január 23-án kereszteltette e névre, amellyel virágzó névkultuszt teremtett
a térségben. A katolikus dinasztia háláját tanúsítja a schönbrunni kastélykápolna (1745), és a bécsi Hoher Markt ún. Menyegző-kútja (1765); mindkettő Mária és József eljegyzésének állít emléket. Az utóbbi kút ősibb formáját – Bécs legrégebbi terén – az említett I. Lipót emeltette 1702-ben, annak örömére, hogy fia, József épségben tért vissza a spanyol örökösödési háború ütközeteiből. A Habsburgok hatására hazánk területén először 1714-ben Somlóvásárhelyen ünnepelték meg Mária menyegzőjét.
Emlékoltárokat találunk Máriaradna – ma Radna – és Jászberény- Szentkút templomaiban, ahol a házasságra készülő
fi atal párok előszeretettel ajánlották magukat Mária és József oltalmába. Az ünnep tiszteletére szentelt kápolnából
kettőt találunk: egyet Somlóvárott az Erdődy-kastélyban, a másikat Harságban – ma Záborské – a Klobusiczkycsaládnál.
Magyarországi hagyományvilágát tekintve keveredik a kánai menyegző vasárnapjának szokásaival. A Jászságra
különösen jellemző volt Mária menyegzőjének népi ájtatosságok formájában történő megünneplése:
Jászberényben ezen a napon a szentkúti templomban még ájtatosságot is tartottak, ami ritkaságszámba ment.
Álljon itt most néhány példa a sokkal jellemzőbb népi ájtatosságokra. Jászladányban a hívő „fehérnép” a XX.
század elején ezen a napon az egyik Mária-tisztelő aszszony házába tért be. A tisztaszobában körülültek egy
földíszített Mária-szobrot, majd énekeltek, végezték a Mária-hét öröméről szóló ájtatosságot, elolvasták a
Szűzanya eljegyzéséről szóló történetet, végül borral és friss kaláccsal lakodalmat utánzó mulatozásba kezdtek.
Az idősebb asszonyok is összekapaszkodtak, és Mária tiszteletére táncolni kezdtek. Manga János A kánai menyegző változatai című tanulmányában idéz meg egy, a fentihez hasonló szokást a komáromi Gutáról. A megemlékezést a községben egyszerre
négy-öt helyen is megtartották, így menete nem volt teljesen egységes. Résztvevői a rendezésre vállalkozó „istenes asszony” vagy „istenes ember” házában gyűltek össze, néha annyian, hogy a szobában is alig fértek el. Az élelmiszert már előre összegyűjtötték, amiből a felfogadott asszony készítette el az ételeket; a bor árát külön pénzben adták össze. A vendégek leültek a terített
asztal mellé, majd egymás után nyolc-tíz iskoláskorú ún. nyoszolyóleány lépett be a szobába. Az első lányka Szűz Mária fátyollal és koszorúval felékesített szobrát hozta, és elmondta Szűz Mária eljegyzése versbe szedett történetének első versszakát. A második és a többi folytatta, majd az utolsó befejezte. Ezután az előénekes vezetésével elénekelték a Szűz Mária menyegzőjéről szóló éneket, majd magát a kánai menyegzőről szólót is. Az énekek után elmondtak egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet,
majd felszolgálták az ételeket, miközben a lakodalmakban szokásos versek is elhangoztak. A hosszú, jámborsági
lakodalom éjféltájban ért véget.

Balla János Sch. P.