Köszönöm, Jenő atya! – Rigóné Tomka Lea vallomása

Történetemhez 2006-ig kell visszautaznunk az időben. Az év januárjában otthon a kisszobában tekergettem a rádió
hullámsávjait, és nagy meglepetésemre egy kicsit monoton hangú, de annál érdekesebb dolgokról beszélő férfi –
hangra lettem figyelmes. Megálltam a munkámban, leültem egy székre, és nem tudtam mozdulni a rádió elől. Az elhangzott gondolatok egészen mélyre hatoltak bennem, talán még sohasem éreztem ilyet. Visszaidézni már nem tudom, hogy épp
melyik evangéliumot magyarázta a férfi hang, de abban biztos voltam akkor, hogy ezeket a szavakat, érzéseket
kerestem világéletemben. Csodálatos érzés volt. A rádió szignálja után, gyorsan leültem a számítógéphez,
és írtam a Mária Rádió elnökének, hogy szeretném felvenni a kapcsolatot a férfi hang tulajdonosával. Ez a
hang pedig nem volt másé, mint Gaál Jenő verbita atyáé, a Mária Rádió magyarországi megalapítójáé. Első levelemben
megírtam neki, hogy általa új életet kaptam, hiszen addig csak bolyongtam a világban, bejárva sok szegletét,
kerestem valamit, ami aztán itt várt rám a lakásunk kisszobájában. Nem kaptam vallásos nevelést, magam mentem el
megkeresztelkedni a szomszéd utcában lévő református imaházba 11 éves koromban. De ez a gyermeki vallásosság
csak addig tartott, amíg ez a közösség fenntartott, aztán az élet elsodort mindenféle helyekre, ahol aztán minden
volt, csak az Isten nem. Életem a szórakozásból állt, nem volt célom, csak sodortak magukkal az akkori barátok.
Egészen Amerikáig utaztam, ahol nyolc hónapon át szerettem volna gyökeret verni, letelepedni, de végül
2005-ben hazahúzott a szívem. Visszajöttem a családomhoz. Most már tudom, nem hiába. Pár hónappal később Gaál Jenő és a Mária Rádió csodálatos műsorai által megkaptam azokat a kincseket, amelyeket éveken át kerestem. Jenő atyával szoros levelezésbe kezdtünk, lelki vezetőm volt, és sokszor nagyon jó tanácsokkal látott el. Az ő javaslatára elmentem a tihanyi
női cursillora, ahol olyan mély barátságok köttettek, amelyek azóta is tartanak, immár 13 éve. Könyveit olvasva
tanulmányoztam az evangéliumot, az összes műsorát CD-re másoltam, így bármikor velem volt, és amikor egy
kis szusszanásnyi időm akadt, őt hallgattam. Nagyon jó humora és bölcs gondolatai mindig feltöltöttek, irányt
mutattak, nyugalmat árasztottak. A Rádió hatására egyre többször jártam katolikus templomba, majd elsőáldozó és bérmálkozó lettem. A pesti Ferenceseknél egy felhívásra lettem figyelmes, ikonfestő tanfolyamot indítottak. Barátnőmmel együtt izgatottan léptünk be az ódon falak közé, és egy nagyszerű ikonfestő mester, Tarzíciusz testvér fogadott bennünket. Több hónapon át festettünk ikonokat, megtanultuk a famegmunkálástól kezdve az aranyozáson át az ikonosztáz egyes alakjainak nagyságát és azok ábrázolását, s e mellett Tarzíciusz testvér ikonteológiát is tanított nekünk. Érdekes volt megtapasztalni ezt a kis
oázist a Ferenciek tere forgatagában. Minden hétfőn délután egészen késő estig festettük az ikonokat. Sok szép darabbal és még több tudással gazdagodtunk, és mindeközben a Mária Rádiót hallgattuk. Itt ismertem meg férjemet, Istvánt is. Együtt festettük az ikonokat, és a barátságból szerelem lett. Most már 12 éve élünk szentségi házasságban. Személyében mélyen katolikus emberre
leltem, akire Isten ajándékaként tekintek. Azóta három gyermekünk született, Veronika, István és Péter. Már többgyermekes édesanya voltam, amikor lehetőséget kaptam a Rádiótól, hogy a Mária útnál dolgozzak. Nagyon izgalmas feladatokat kaptam, zarándoklatokat szerveztem Erdélybe és a Pilisbe. Ezeket a zarándoklatszervezési tapasztalatokat nagyon jól tudtam kamatoztatni, amikor elindult az 1Úton Nemzetközi Zarándoknap 5 évvel ezelőtt. Kitaláltuk, hogy én legyek a gyermekszakasz koordinátora. Örömmel álltam neki a feladatnak, édesanyaként jól tudtam, hogy a gyerekeket hogyan lehet lelkesíteni, és élményekkel megtölteni egy erdei zarándoklatot. Állomásokat találtunk ki, ahol a gyerekek feladatokat kaptak, az egész utat végigénekeltük, és a programot szentmise, majd játszóház zárta. Ez olyan nagyon sikeres program volt, hogy a Duna TV és a Nők
Lapja is bemutatta. A Mária Rádióval való kapcsolatom szinte folyamatos maradt, mert a gyerekek megszületése után a cursillos
édesanyákkal együtt megalapítottuk a Kismamaklub című műsorunkat. Mindig hálás szívvel gondolok a Mária Rádióra, hiszen
ő vezetett a Jézusi útra és folyamatosan segít, hogy azon is maradjak.

Rigóné Tomka Lea