Őszintén szólva

Kedves Olvasó!

Kádár Zsófia vagyok, 17 éves. Én vezetem a Színfalak mögött című műsort a Mária Rádióban. Jelenleg gimnáziumban német nyelvet tanulok, emellett most fogom megszerezni a jogosítványomat, és a Yale egyetem egyik online kurzusán is részt veszek. Minden érdekel, ami jelenlegi társadalmunkkal kapcsolatos, szeretem a sportot, az egészséges életmódot és a sütés-főzést is. Szeretnék egy rovatot indítani itt, a magazinban, az Őszintén szólva címmel, amiben az Önök mindennapi kérdéseire szeretnék válaszolni. Elsősorban velem egykorúak kérdéseit várom, de örömmel veszem, ha szülők, nagyszülők is megkeresnek kérdéseikkel. Biztos érdekes lehet az ő számukra is, ha egy adott felvetést a fiatalok szemszögéből is láthatnak. Ha kíváncsi egy fiatal véleményére, már régóta foglalkoztatja valami, de eddig nem volt lehetősége megkérdezni, akkor szeretettel várom az Ön üzenetét is az info@mariaradio.hu e-mail címre, válaszaimat pedig a következő magazinban olvashatja. Amennyiben – reményeim szerint – túl sok kérdést kapok, és helyhiány miatt itt nem tudok válaszolni, a kimaradókra e-mailben válaszolok.

Szeretettel: Zsófi

Miért olyan fontos, hogy mindenről készüljön egy fénykép, és azt feltegyék a Facebookra, meg az Instagramra meg a többi helyre? Miért nem elég csak megélni valamit?

Szerintem rendkívül érdekes, ahogy a technika változásával a fiatalok is változnak, és egyre inkább előtérbe kerül az online-lét. Néhányan egy szép fotóalbumként tekintenek az Instagram-oldalukra, ahova feltölthetik a számukra fontos eseményeket, és később szívesen nézik vissza azt. De sajnos ebből van kevesebb, rengetegen csak meg akarnak felelni másoknak, a társadalmi elvárásoknak, illetve követőket szeretnének szerezni. Főleg a 12-15 éves ismerőseimnél látom, hogy a követők számával arányosan értékelik önmagukat, mert ez ad nekik önbizalmat. Természetesen én is használom ezeket az oldalakat, és sajnos velem is volt, hogy elszaladt a ló, és szomorú voltam, hogy 100-zal kevesebb like érkezett. Meg kell tanulni határokat húzni a valós és az online világ között, ami sokszor nagyon nehéz. De amint kilépünk az önbizalom-hiányos korszakunkból, ez a probléma is elkezd megszűnni. Itt rengeteget tud segíteni a család, akár csak néhány dicsérő szóval. Higgyék el, ez rengeteget számít! Viszont az is fontos, hogy megértsük azt, hogy a fontos pillanatokat meg akarják osztani a fiatalok, és ehhez a közösségi oldalakat fogják használni.

A mai fiataloknak miért fontosabb a barátaik véleménye, mint a családé?

Mindenkinek szüksége van megerősítésre és mások véleményére, a „mai fiatalok” pedig ezt inkább a barátaiktól várják. Ennek csupán az az oka, hogy a kortásaink ízlése, hobbijai, világképe hasonlít a legjobban a sajátunkéhoz. Így ha egy divat-tippet vagy párkapcsolati tanácsot szeretnék, a barátaimhoz fordulok. Illetve a család természetesnek tűnik, ám a barátaim miatt érzem azt, hogy tartozom valahova, valaminek a részese vagyok.

A legtöbb szülő/nagyszülő más szemmel látja a világot, amivel természetesen semmi baj nincs, hiszen nagy a generációs különbség. De mivel így nehezebb megtalálni a közös hangot, nehezebb közös értékrenddel gondolkodni is. Fontosnak tartom itt is a megértést és mások véleményének tiszteletben tartását, mert attól, hogy a barátainkhoz fordulunk többször, az nem azt jelenti, hogy a család értékét vesztette volna a szemünkben.

Kádár Zsófia