Az Én testem vagy a Te életed?
Fenti címmel lehettünk vendégei a Mária Rádió által szervezett májusi kerekasztal-beszélgetésének a MOM Kultban, melynek témája az életvédelem volt. A beszélgetés meghívott résztvevői: Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, dr. Frivaldszky János jogfilozófus,
egyetemi tanár, Katona Andrea, a Fészek Alapítvány kuratóriumának elnöke, dr. Rojkovich Bernadette, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke és dr. Bálint Balázs szülésznőgyógyász voltak. A beszélgetés életre hívója és moderátora dr. Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója. A beszélgetésről felvételt készített a Mária Rádió.
Az embrió – a későbbi magzat –, az emberi élet csírája az anya méhében. Önző módon élni, „csak” élni, megszületni akar. Semmi rossz szándék nincs benne! Világra jöttével boldogságot és szeretet kínál. Felnőtté válásával később szeretne részt venni az élet továbbadásában, ezáltal a teremtő Isten munkatársává válni. A következő kérdések merültek fel a témával kapcsolatosan.
Mi az élet?
Sok válasz és megfogalmazás létezik. Dr. Kellermayer Miklós sejtkutató professzor válaszát idézem: „Az élőlények létvilága. Elemi szerveződése az élő sejt. Élő sejt csak élő sejtből keletkezik.”
Hol foglal helyet az ember az előlények között?
Az emberi személy az egyetlen élőlény a Földön, aki szabad akarattal rendelkezik, és képes az utódjait csírájában megölni (abortusz) és önmagát is elpusztítani (öngyilkosság). Minden emberi személy egyedi és megismételhetetlen. Az emberi személy élete egyetlen sejttel, a zigótával (megtermékenyített petesejt) kezdődik, amelyet nekünk tisztelnünk, védenünk, szeretnünk kell. Ez örök érvényű isteni parancs. (Idézet dr. Kellermayer Miklós: Az Élet című könyvéből.)
Mikor kezdődik az emberi élet?
A hím ivarsejt (spermium) és a női ivarsejt (petesejt) egyesülésével, majd közös sejtkénti növekedésével. Nem a méhbe történő beágyazódásától, és nem a magzat világra jöttével!
Mikortól tekinti a társadalom bűnnek a magzati élet kioltását?
Koroktól, társadalmaktól függ. Magyarországon a várandóság 12. hetéig, az anya egészségi állapotától függetlenül, orvos szakmai ok nélkül is kérhető, elvégezhető az abortusz. A világban évente kb. 40 millió művi magzatelhajtás (abortusz) történik. Ez a szám önmagában több, mint a daganatos betegségben vagy balesetben meghaltak évenkénti száma. Az abortusz nemcsak testi sebet ejt a méhben, hanem tartós lelki sebet is. Minden eset egyedi. Isten megbocsátó szeretete segíthet a veszteség okozta fájdalmak feldolgozásában. A magzat, az emberi élet csírájának sorsa közös felelősségünk, nem csak a megfogant nőé. Az apa, a család, a környezet, a társadalom társfelelősségéhez nem fér kétség, sőt, sokszor ezek is sugallhatják az életellenes döntést, a magzatelhajtást.
Legyünk az élet civilizációja, nem a halálé! A nem kívánt várandóságot segítő szándékkal, csak együttérző szeretettel szabad megközelítenünk. Minden szó, az ítélkezés is ölhet, nem csak az abortusz pusztít. Nem kívánt várandóság esetén tanácsoljuk a magzatvédő alapítványhoz való fordulást. Fontos a helyes szexuális felvilágosítás, lelki nevelés, a szép, mintaszerű családi élet példája. Naponta imádkozzunk, hogy a várandósok a megfogant magzatjukat a világra hozzák, hogy megkapják azt az isteni kegyelmet, hogy gyermekeket szüljenek! Mi sem lennénk a világon, ha szüleink nem vállalták volna a nevelésünkkel járó nehézségeket és örömöket! Minden gyermek Isten ajándéka, mosolya! Legyünk elfogadók és méltók erre az ajándékra!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Az eseményről tudósított
és ezzel kapcsolatos gondolatait papírra vetette:
dr. Tamás György orvos, a Mária Rádió önkéntese