Ferenc útja a munkanélküliségtől a biztonságig
„Isten segít, ha megtesszük az első lépést felé”
Ferenc elismert főmérnökből egyik napról a másikra lett munkanélküli, ráadásul sok, korábban igazinak hitt „barátja” is cserben hagyta. Hogyan találhat újra magára az olyan, aki a jóba és a másokba vetett hitét, illetve biztonságérzetét elvesztette? Ferencnek hite, állhatatossága és családja segítségével sikerült.
Ferencnek sajnos nem adatott meg, hogy hűséges és felelősségteljes munkaerőként első munkahelyéről menjen nyugdíjba, hiába szerette volna követni édesapja példáját. Főmérnökként felelős pozíciót töltött be: gyógyfürdők üzemeltetési igazgatója volt – ám 10 évvel ezelőtt derült égből villámcsapásként megszűnt az állása, és munka nélkül találta magát. Óriási arculcsapás volt ez neki az élettől. Addig látszólag tisztelettel és szeretettel fordultak Ferenc felé munkatársai, ám többségük most hátat fordított, és még a telefont sem vette fel neki.
“Mintha megragadott volna Isten az Achilles-inamnál fogva, és meglengetett volna egy mély szakadék fölött. Megértettem,
hogyan tud egy ember egyik napról a másikra földönfutóvá válni. Én csak azért nem kerültem az utcára, mert volt családom. 2 és fél évig nem találtam munkát, a tartalékom viszont már 1 év alatt elfogyott. Albérletet nem tudtam fizetni, a számlákkal pedig 5 hónapos elmaradásom volt. Ráadásul a menyasszonyom – aki ma már a feleségem – szintén ebben az időben veszítette el a munkáját.”
Ferenc minden nap kereste a munkalehetőségeket. Egyszer éppen állásügyben autózott, amikor véletlenül a Mária Rádióra kapcsolt. A stressz és bizonytalanság napjaiban megnyugtatták a rádióban hallott tartalmas beszélgetések, az imák és a kristálytiszta értékrend. Hamarosan rendszeres hallgató lett, és egy nap megütötte a fülét egy felhívás, amelyben önkéntes technikusokat kerestek a rádióba.
“Nem volt sem elfoglaltságom, sem sikerélményem. Viszont éreztem, hogy a műsorok tartják bennem az erőt. Így aztán elszegődtem, hátha én is tudok segíteni másoknak a munkámmal. Egy igazi, családként működő közösségbe kerültem, ahol az emberek szerényen, de tisztességesen élnek. Azt gondoltam, ha a szemléletüket én is a magamévá teszem, akkor hasonlóan szép, tartalmas életem lehet.“
Bár vallásos nevelést kapott, Ferencet a karrierépítés eltávolította a hittől: vasárnapi keresztény lett belőle, aki csak akkor fohászkodik, ha baj van. A Mária Rádió műsorai és családias közössége azonban újra rendszeres imádkozásra ösztönözték. A fohászok és a szorgalmas törekvés hatására lassan teljesen rendeződött az élete.
„Munkanélküliként tele voltunk tartozásokkal, mégis megnőtt a lelkierőnk a menyasszonyommal együtt. Olyannyira, hogy pont ekkor döntöttük el: összekötjük az életünket. Isten gondoskodott rólunk: mindig épp annyi pénzünk lett, amennyi kellett. Amikor pedig már szinte nem tudtuk, miből vegyünk ennivalót, megcsörrent a telefon, és egyik megbízást kaptam a másik után. Hamarosan ismét műszaki igazgató lettem, az Irgalmasrendi Kórháznál, ahol az állásinterjún sokat számított, hogy önkénteskedem a Mária Rádiónak. Most pedig a Katolikus Szeretetszolgálatnál dolgozom, hasonló munkakörben. Ma mindenünk megvan: nem élünk nagy lábon, de nem is aggódunk az anyagiak miatt.”
Ferenc és felesége – nagy örömükre – az anyagi gyarapodás mellett gazdagodott egy csodálatos gyermekkel is, akinek az érkezése még inkább összekovácsolta a házaspárt, megerősítve őket a hitükben is: „A szülőszobában végig imádkoztunk a feleségemmel, miközben hallgattuk a gyermekünk szívhangját jelző pittyegést. Olyan volt, mintha a mennyországban lettünk volna. Egy dolog volt kristálytiszta előttünk: hogy én ott vagyok a feleségemnek, a feleségem pedig ott van nekem. Eközben pedig szépen, egészségesen világra jött a kislányunk.”
Ferencék ma már nem félnek a jövőtől, bíznak Istenben és a saját erejükben: „Minden egyes nap fel kell kelni, és tenni a dolgunkat, a legjobb tudásunk szerint, lépésről lépésre, és akkor a Jóisten meg fog minket segíteni. Feltéve, hogy jószándékkal tesszük, amit teszünk, és egyezik Isten akaratával. De az első lépést nekünk kell megtenni. Nagyon igaz a mondás: Segíts magadon, az Isten is megsegít!”
Hefelle-Kiss Ferenc