„Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?
Szent Benedek és közössége
Ha a kérdésre azt feleled, hogy én, akkor az Isten azt mondja neked: Fordulj el a rossztól és tedd a jót, keresd a békét és járj utána! „Íme, jóságában megmutatja nekünk az Úr az élet útját.” hangzik Szent Benedek Regulájának kulcsmondata. Benedek, Isten embere egyike volt azoknak a férfiaknak, akik a VI. század általános romlásában hívő keresztény módján gondolkodtak, és egy felülről jövő Ihletnek engedelmeskedtek. Nem intézményeket alapítottak, hanem önmaguk átalakulásával hatottak környezetükre anélkül, hogy azt szándékolták volna. Ezt a magatartásformát „megtérésnek” mondjuk.
A szívében megújult ember képes mások felé fordulni.
„Isten embere Benedek” – mondja róla a korai szerzetesi irodalom. Ma így mondanánk: Istennek elkötelezett, letisztult személyiség az atyaság vonásaival megáldva. Jó lehetett vele és környezetében élni. Személyéről keveset tudunk. Kr. u. a VI. században (480–547?) élt Itáliában, monostorai: Subiaco és végül Montecassino. Regulája, az abból máig sugárzó evangéliumi bölcsesség, többet mond róla, mint a történeti adatok. Gyakorlati életszabály, az evangéliumnak a montecassinói közösségre történt alkalmazása. Egy kiteljesedett emberi életre segítő eszköz kíván lenni.
A bencés életstílus három pillére az „ora et labora et lege” dinamikus egyensúlyában fogalmazható meg. A kulcsmondat: „Íme, az Úr megmutatja nekünk az élet útját…, hogy … szárnyaló szívvel és a szeretet kimondhatatlan édességével siessünk előre … a mennyei hazába.” (Prologus, 73.fejezet)
Ha a Regulát Szent Benedek szemszögéből értelmezzük, akkor az egyetlen tanúságtétel Jézus Krisztus mellett: „Krisztus szeretetének semmit elébe ne tegyenek!” (72. fejezet)
A nyugati szerzetesség atyját 1964. október 24-én Montecassino újjáépített templomának felszentelésén VI. Pál pápa Európa Védőszentjének, a ,,béke követének” nyilvánította. Benedek Regulája ma, békétlen korunkban ismét időszerű: „Keresd a békét, és járj utána!”
Várszegi Asztrik em. főapát