Ne játsszatok a kenyérrel!

A gyerekek gyakran játszanak a kenyérrel az iskola ebédlőjében, ahogy én is tettem gyerekként. A bátyámmal elkezdtünk játszani az asztalnál, az egyik végéből a másikba kenyérmorzsákat kezdtünk dobálni. Nagymamám, amint észrevette, hirtelen megfordult, és a következőket mondta: gyerekek, ne játsszatok a kenyérrel! Akkor nem értettük, hogy miért haragszik ennyire? Otthonunkban sok minden kenyérszagú volt: legyél olyan jó, mint a kenyér; áldott vagy, mint a falat kenyér; kölcsönkenyér visszajár, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér; megette a kenyere javát. A kenyér nemcsak étel volt, hanem egyben szimbólum is. A bátyámmal lesütöttük a szemünket, és lassan visszatettük a morzsákat a helyükre. Az evangéliummal a kezemben a nagymamám egyszerű képe jelent meg nekem a sorok között, mikor olvasom: Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Jézus az élet kenyere. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Gyerekek, ne játsszatok a kenyérrel!

Amikor Krisztus testét és vérét állítjuk életünk középpontjába még ma is, amikor „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” – mondom, hallom nagymamám hangját: gyerekek, ne játsszatok a kenyérrel! A szemrehányáson kívül azon az estén felejthetetlen hittanórában volt részem: Gyerekek, ne játsszatok Krisztussal. Az Eucharisztia megváltoztat minket, ha az Istennel való barátság keretében vesszük magunkhoz.

Nagy Csaba atya

(Fotó: Lambert Attila)