Föltámadás

A húsvét az élet igazi realitása. Húsvétban ünnepeljük Isten végtelen szeretetét, embermegváltását, az új élet kezdetét. Mindezt Jézus Krisztus halálában
és föltámadásában éljük meg. Az Ő ígéretében bízunk. Az Ő életébe kapcsolódunk be a beavató Szentségek révén: a keresztség, a bérmálás, és az Eucharisztia vételében. Az Ő tanítását és az Ő parancsait akarjuk követni, mert bízunk benne és tudjuk, hogy tanítása életre vezet bennünket. Az Ő lelke által akarunk megújulni, az Ő lelke által akarunk eljutni az új bölcsességre, az élet igaz értelmének fölismerésére. Jézus Krisztus halála és föltámadása nélkül, az Ő ígérete nélkül az élet értelmezhetetlen, rövid távú, bizonytalan, pillanatnyi lenne. Cél nélküli lenne, és mérhetetlen reménytelenség és szomorúság venne körül bennünket. De mert Jézus Krisztus él, mi hiszünk benne, mi találkoztunk az Ő egyházával, találkoztunk az Ő reményével, napról napra találkozhatunk az Ő személyével, ezért számunkra az élet az Ő Szent Lelke által értelmezhető. Így jutunk el új értésre, új látásra, így születnek újjá érzelmeink, így születnek meg bennünk az új célok, így erősödik akaratunk és készségünk a jóra.

Így erősödik meg a bátorságunk a jóért való küzdelemre, kitartásra, újrakezdésre és így akarunk állhatatosak lenni mindabban, amit Jézus Krisztusban igaznak, szépnek, jónak, szentnek ismertünk meg. Az élet realitása tárul elénk a föltámadásban. Ezért akarunk tenni, ezért akarunk küzdeni az ember jóságáért, az ember életéért – mert hiszünk. Mert megismerhettük az Atyát, mert hiszünk az Ő fiában, s mert az Ő Szent Lelke által ezt az életet: a reális, a valós életet élhetjük. A húsvét a liturgia ünneplésében évről évre megérint bennünket, pedig valójában a föltámadás reménye mindennapi életünk realitása, valósága. Ebben erősít bennünket a visszatérő húsvéti ünnep, s ebben erősít bennünket az a tapasztalat, hogy képesek és készek vagyunk, lehetünk megújulni ma is. Áldott húsvétot kívánok!

Udvardy György érsek