És mi a helyzet a feltámadással?

A következő a helyzet: sok olyan ember van, aki hívő keresztény, a feltámadásban azonban mégsem hisz. Akik úgy gondolják, hogy bár hisznek Jézusban, de „a túlvilágról még nem jött vissza senki”, azoknak is feltűnik a logikai ellentmondás abban, hogy hisznek Jézus Krisztusban, de a legfőbb állításait saját kilétéről, küldetéséről, megváltó haláláról és feltámadásáról, és az örök életről mégis hamisnak tartják. Tehát, ha az általános elképzeléseket nézzük a halál utáni élet lehetőségéről, akkor nagy kuszaságot tapasztalunk. Szkeptikusok úgy tartják, hogy ezeket a zavaros hiedelmeket az ember élni akarása, és halálfélelme táplálja.

Az Egyház a test, vagyis az ember feltámadását hiszi. Az örök életről keveset tudunk, Jézus inkább arról beszélt, hogy mit kell tennünk, hogy elérhessük. Hasonlatai azt világítják meg, hogy az üdvösség legfőképpen ÉLET, ÜNNEP, OTTHON. Az Egyház tanításának lényege, hogy az embernek van jövője. A feltámadás és az örök élet nem csak egy részünket érinti, vagy valamit, amivé átalakulunk és ami ránk emlékeztet. A Szentírás képe szerint az ember egy egészet alkot, akivel kapcsolatban halálról és feltámadásról beszél.

Fontos tudnunk, hogy akármilyen tetszetősen is cseng a következő gondolat, de mégsem keresztény tanítás, hanem az ókori görög filozófia, és legfőképpen Platón felfogása, hogy az ember úgy áll testből és lélekből, hogy ezek szétválaszthatók – tehát például a lélek tovább élhet a test nélkül. A test a lélek börtöne, ahonnan kiröppen akkor, amikor meghalunk, és önállóan él tovább.

Ezzel szemben a keresztény hit Isten örök szeretetében bízik. Isten akarata elég volt a világ létrejöttéhez (teremtés), és az Ő szeretete örök és változatlan. Ezért akit Isten szeret, azt örökké szereti. Ez a záloga feltámadásunknak és örök életünknek.

„Hiszel-e Krisztus feltámadásában?” – kérdezi a pap tőlünk Húsvét vigíliáján keresztségi fogadalmunk megújításakor. Megszokás alapján is tudunk válaszolni, de gondoljuk meg őszintén, mit válaszol az eszünk, az akaratunk és mit az érzésvilágunk?
„Hiszel-e Jézus Krisztus feltámadásában?” Igen vagy nem válasz létezik. Majd válaszoljunk arra a kérdésre is, hogy mit változtatna az életemen, ha megtudnám, hogy nem az az igazság, amit hittem? Ezt a gondolatkísérletet sokan elvégezték, többek között írók, teológusok is. Végezzük el mi is! A két kérdésre adható igen vagy nem válaszok szerint négy eset lehetséges.

1. Nem hiszel Jézus feltámadásában, de nagyot változna a világ, ha megtudnád, hogy tényleg feltámadt.
Szent Pál azt írja, hogy Jézus feltámadása nélkül hiábavaló a hitünk. Nemcsak a hitünk, hanem az életünk is. Az ilyen emberekben ott él a vágy, hogy találkozzanak Jézussal, mint az emmauszi tanítványok (vö.: Lk 24,13-35). Talán nem ismerik fel, ki után is vágynak, de reméljük, hogy Jézus melléjük is odaszegődik a vándorútjukon.

2. Nem hiszel Jézus feltámadásában, és nem változna meg az életed, ha megtudnád, mégis feltámadt.
Jézus feltámadása az emberiség történetének legjelentősebb eseménye. Ha ez az esemény nem változtatna az életeden, csak úgy képzelhető el, ha életviteled méltó a feltámadt Krisztushoz anélkül, hogy hinnél benne.

3. Hiszel Jézus feltámadásában, de nem változtatna semmit, ha kiderülne, mégsem támadt fel. Ebben az esetben ez a hit gyenge lábakon áll, csak elméleti állásfoglalás. Ilyenkor könnyen kikopik a hit az emberből.

4. Végül pedig: hiszel Jézus feltámadásában, és minden elszürkülne, a világ a sarkából fordulna ki számodra, ha kiderülne, hogy nem támadt fel. Ebben az esetben életedet beragyogja a feltámadás húsvéti öröme, és a feltámadt Jézussal járod életed útját.

Lukovits Milán atya, a Mária Rádió műsorigazgatója