Zarándoklataim gyermekeimért

Több éve vártuk gyermekünket, amit nagyon hosszú időnek. Amikor szinte minden orvos azt mondja, hogy a leleteid tökéletesek, csak várni kell. Majd elmész egy újabb orvoshoz, és ő azt mondja, hogy a harminc évesek is megirigyelhetnék ezeket a leleteket (40 éves már elmúltam ekkor), de nem nagyon tudnak mit kezdeni, mit tenni. Annyit mondtak, menjek el pszichológushoz, mert úgy vélik, a lelkemet kell rendbe tenni. Én tudtam, hogy a lelkemet nem egy pszichológusnak kell rendbe tennie, nem ő fogja nekem megmondani a tutit. Akkor folyamatosan jöttek a miértek.

Úgy gondolom, hogy az imák sokat segítettek, és a zarándoklatok nis. Amikor a legelső Egyúton zarándoklat volt, akkor én, aki mindenhova autóval megyek, elhatároztam, hogy végigjárom az egyik szakaszt. Az, hogy egy mezőn, erdei ösvényen végigmenjek, nagy kihívás volt számomra, mert mondhatom, hogy nagyon kényelmes ember voltam. A Mária Rádióban hallottam az Egyúton zarándoklatról, és gondolkodás nélkül mondtam a férjemnek, hogy menjünk el rá. Nagyon szerettem és a mai napig is szeretem a Mária Rádiót hallgatni. Akkor még nem dolgoztam itt. Úgy gondoltam, hogy ha a Mária Rádió egy ilyet szervez, és éppen szabadságon vagyunk, ráérünk, akkor miért ne?

Csodálkoztam magamon, hogy nem jajgatok, és nem nyafogok. A városból kivezető út, még úgy-ahogy tűrhető volt. Az igazi kihívást nekem a sáros erdei emelkedők, az esőtől picit süppedős mezők jelentették. Meglepetésemre betértünk egy kedves házaspárhoz is megpihenni, és finom balatoni borokat kóstolni. Nagyon jó kis csapattal találkoztunk. Életemben ott láttam először képesfát. Amikor mondták, hogy megállunk a képesfánál, akkor nem tudtam, hogy az mi. Ott imádkoztunk, megpihentünk picit, majd indultunk tovább. Nagyon vártuk, hogy megpillantsuk az andocsi templomtornyot. Az első érzés talán az volt, hogy igen, sikerült, végigmentem a Mária út egy pici szakaszán. De a legmeghatóbb része az egész zarándoklatnak, a zsúfolásig telt templomban volt, ahogyan az andocsi hívek fogadtak minket.

Több szándék is volt, de úgy mentünk a férjemmel, hogy a baba ott van a szándékaink között. Aztán következett a második Mária út. Akkor pont a gyermekáldásért zarándokoltak a hívek a Mária út egész szakaszán. Én ezt Budapesten tettem meg. A XVI. kerületből indultunk, és a Szent István Bazilikáig zarándokoltunk. A 2017-es zarándokút is a gyermekekért volt meghirdetve, is ugyanezt az utat tettem meg, a XVI. kerülettől a Bazilikáig. Van egy könyv, aminek a címe Gyermekszületés természetfeletti módon. Ezt a könyvet még jóval a zarándoklat előtt olvastam. A könyvben az olvasható, hogy ha Isten megígér valamit, akkor azt be is tartja. És ugye a gyermeket is megígéri. A Bibliában számos helyen van erről szó. A fent említett könyvben tanúságtételeket lehet olvasni, olyan anyáktól, akiknek szintén azt mondták, hogy nem lehet gyerekük, akik elvesztették magzataikat, és évekig nem lettek áldott állapotban, de egy idő után mégis megérkezett hozzájuk a baba.

Azt éreztem, hogy Isten engem sem hagy gyermek nélkül. A zarándoklatok lelki hozadékai kapcsán három dolog jut eszembe: nyugalom, lelki béke és hit. Ezt kellene a mindennapokba beépíteni, és akkor nem lenne rohanás, idegeskedés. Azt éreztem, hogy egyfajta lelki megtisztulást hozott mindegyik út. Természetes volt, hogy a zarándoklat végén, a szentmisén részt vettem, és ott elmentem gyónni. Gyónás után már teljesen más lelkülettel vesz részt az ember a szentmisén. Mindig valamilyen megnyugvást éreztem, melyben ott volt, hogy a kéréseim teljesülni fognak. De most is felidéződik bennem ez az érzés, ahogy beszélek róla. Nagyon nagy élmény volt az első zarándokút, és azt az érzést, amit ott éreztem, újra akartam élni. Viszont biztos közrejátszott az is, hogy benne volt a zarándoklat központjában a gyermekáldás, hogy aki részt vesz azon a napon az Egyúton zarándoklaton, mindenki ezért is zarándokol, ezért imádkozik több tízezer ember. Azt szokták mondani, hogy nem szabad feladni, nem szabad kishitűnek lenni. De a sok kudarc után én tudom, hogy nehéz elhinni a csodát. Viszont az én esetem is igazolja azt, hogy az életkor nem számít, mert Istennél vannak csodák.

A csoda folytatódott családban, mert Borókának kistestvére született, akit Dorottyának hívnak. Ma már Borka 3 és fél éves, Dorka pedig június közepén lesz 2 éves.

Takács Ibolya
a Mária Rádió Mozaik című műsorának önkéntes szerkesztője