Hamvazószerda

Hamvazószerdával elkezdődik a nagyböjti idő. Most imádkozzunk a szokásosnál is többet, hogy Krisztus engesztelő áldozatát még mélyebben megértsük és átérezzük; böjtölve mondjunk le e világ egyébként nem bűnös érzéki élvezeteiről is, hogy növeljük érzéki vágyaink feletti uralmunkat; alamizsnálkodva segítsük a rászorulókat, hogy hasznos javainkkal megtanuljunk nagylelkűnek lenni. E három cselekedetből az első a legfontosabb, mert ebből táplálkozik a másik kettő. Sőt a böjt és az alamizsna Isten szeretete nélkül semmit nem ér. Istent nem könnyű szeretni, sőt az ő megszentelő kegyelme, és
a hit-remény-szeretet isteni ajándéka nélkül lehetetlen. Számomra megdöbbentő napjaink legalapvetőbb bűnét látni, ami nem más, mint mind az ősbűnnek, mind a következményeinek a tagadása, és a puszta természet magasztalása. Az ŐSBŰN átka egész emberi természetünket meggyengítette, annak minden képességében, teljes mélységében. Nemcsak a természetfeletti és természeten kívüli ajándékokat veszítettük el – hiszen így a természet még épen maradt volna –, hanem maga a természetünk is megsebződött. Ezért Isten kegyelmi segítsége nélkül még a természetünk sem működik megfelelően: értelmünk elhomályosult, akaratunk meggyengült, vágyaink rendezetlenek lettek. A természetes ész fényénél megismerhető és szerethető egy Istent sem tudjuk többé szeretni Isten természetfeletti segítsége nélkül. A Szentháromságos Egy Istent pedig végképp lehetetlen megismerni és szeretni az Ő szent kinyilatkoztatása és kegyelmi ereje nélkül. A böjti cselekedetek elfordítanak e világ ismeretétől és szeretetétől, és Isten ismeretére és szeretetére irányítanak, ami azonban csak az Ő segítségével lehetséges. Áldott böjti időt!

Juhász Gábor atya