Ferenc pápa a hamvazkodásról

„Hamvazkodással kezdjük a szent negyven napot: »Emlékezz, hogy por vagy, és újra porrá válsz« (vö. Ter 3,19). A fejünkre szórt por visszavisz bennünket a földre, emlékeztet, hogy földből vétettünk és visszatérünk a földbe. Vagyis gyengék, esendők, halandók vagyunk. Az évszázadok és évezredek folyamán csak átmenetiek, a galaxisok és a világűr mérhetetlenségével szemben parányiak vagyunk. Por vagyunk az univerzumban. De Isten által szeretett por! Az Úr szeretetből felmarkolta porunkat, és belefújta az ő éltető leheletét (vö. Ter 2,7). Tehát értékes por vagyunk, arra rendeltettünk, hogy örökké éljünk. Mi vagyunk a föld, amelyre Isten ráárasztotta egét, a por, amely álmait tartalmazza. Isten reménye, kincse, dicsősége vagyunk!”

„Kedves testvérek, a nagyböjt kezdetén vegyük ezt észre! Mert a nagyböjti idő nem arra szolgál, hogy az emberek fejére felesleges erkölcsi prédikációkat zúdítsunk, hanem annak felismerésére, hogy a mi nyomorult hamunkat szereti Isten. Kegyelmi időszak ez, hogy elfogadjuk Isten ránk vetett szerető pillantását, és ennek tudatában megváltoztassuk életünket.

Azért vagyunk a világon, hogy a hamuból az élet felé haladjunk. Tehát ne zúzzuk porrá a reményt, ne hamvasszuk el Isten rólunk szőtt álmát!

Ne adjuk át magunkat a lemondásnak! Te viszont azt mondod: »Hogyan bízhatnék? A világ rossz irányba megy, a félelem terjed, sok a gonoszság, a társadalom elkereszténytelenedik…« Nem hiszed, hogy Isten dicsőséggé alakíthatja porunkat? A hamu, amelyet fejünkre szórnak, felrázza a gondolatokat, amelyek fejünkben vannak. Emlékeztet bennünket, hogy nekünk, Isten gyermekeinek, nem szabad úgy élnünk, hogy az elenyésző port hajszoljuk. A fejünkből a szívünkhöz érkezhet egy kérdés: »Én miért élek?« Ha a világ mulandó dolgaiért élek, a porhoz térek vissza, megtagadom azt, amit Isten bennem tett. Ha csak azért élek, hogy hazavigyek egy kis pénzt és jól érezzem magam, hogy egy kis hírnévre tegyek szert, egy kis karriert csináljak, akkor porból élek. Ha rossznak ítélem az életet, csak mert nem vesznek kellőképpen figyelembe, vagy mert nem kapom meg másoktól, amit szerintem megérdemlek, akkor még mindig a porra nézek. Nem ezért jöttünk a világra. Sokkal többet érünk, sokkal többért élünk: hogy megvalósítsuk Isten álmát, hogy szeressünk! Azért van hamu a fejünkön, hogy szívünkben fellobbanjon a szeretet tüze.

Mivel az ég állampolgárai vagyunk, s az Isten és felebarát iránti szeretet az égbe szóló útlevelünk; ez a mi útlevelünk. A birtokunkban lévő földi javakra nem lesz már szükségünk, azok nem mások, mint elenyésző por, de a szeretet, amelyet adunk – a családban, a munkahelyen, az egyházban, a világban –, üdvözít bennünket, örökre megmarad.

Az oldalt szerkesztette: Hrabóczki József Sándor
Lektorálta: Kovács Lajos SJ