Aranybulla 800
Mi a 800 éves Aranybulla rövid története?
Röviden: II. András (1205–1235) király által 1222-ben kiadott kiváltságlevélbe foglalt dekrétum. Maga az Aranybulla szó tulajdonképpen arany pecséttel ellátott oklevelet jelent. A középkorban számos aranypecsétes oklevél készült, de a magyarországi szóhasználat tulajdonnévvé vált formában, nagy kezdőbetűvel írva csak az 1222. évi aranypecsétes királyi oklevelet és ennek módosított változatait nevezi Aranybullának. Kiadására pedig azért került sor, mert a II. András politikájának – mindenekelőtt a túlzásokba eső birtokadományozásainak – ellenzői által kirobbantott mozgalom rákényszerítette erre a királyt. A mozgalom élén András bátyja, az 1204-ben elhunyt Imre király háttérbe szorított egykori bizalmasai álltak, bázisát pedig egyrészt a függetlenségüket a birtokadományozások révén megerősödött urak hatalmától féltő, a korban királyi szervienseknek nevezett szabad kisbirtokosok adták. Másrészt a mozgalomaz egyház támogatására is építhetett, amely a király gazdaságpolitikájának számos elemét kifogásolta.
Az Aranybulla távolabbi előzménye: egy halogatott keresztes hadjárat
II. András politikájának egyházi körökből is akadtak ellenfelei. Bizonyosan tudjuk, hogy a királyi birtokok mértéktelen eladományozásának ellenzői közé tartozott János esztergomi érsek. II. András király egyik 1218. évi oklevelében megemlíti, hogy az érsektől korábban elvett egy, Imre király által az esztergomi egyháznak adományozott falut, mivel – II. András szavaival élve – ,,súlyosan felingerültünk az esztergomi szentegyház érseke, János ellen, aki mereven ellenezte az új intézkedéseket”. Az erőviszonyok azonban mégis úgy alakultak, hogy amikor II. András 1217-ben rászánta magát a keresztes hadjáratban való részvételre, távollétében János érsekre bízta az ország irányítását.
András keresztes hadjáratának több évtizedes előzményei voltak. Keresztes hadjáratra már III. Béla király is készült, de betegsége megakadályozta ebben. Fogadalmát „átruházta” kisebbik fiára, Andrásra. Politikai végrendeletében – a nemes cél végrehajtásáért – óriási mennyiségű pénzt hagyott Andrásra. A kisebbik fiú azonban a pénzt eltékozolta, így a keresztes hadjárat közeli megvalósítása meghiúsult. III. Ince gyakran sürgette Andrást fogadalma beváltására, de a szentatya kérése egyelőre süket fülekre talált. Ince pápa nem is érhette meg, hogy András elinduljon a Szentföldre. Utóda, III. Honorius határozottabb fellépése kellett ahhoz, hogy András megindítsa hadjáratát. Az V. keresztes hadjárat megindításához kölcsönök felvételére szorult. Ennek okán történt, hogy kölcsönvette a veszprémi egyháztól Szent István feleségének, Gizellának drágakövekkel díszített arany koronáját. II. András Velencétől bérelt hajókat, s bérleti díj fejében a maga és utódai nevében lemondott az Adriai-tenger fontos kikötőjéről, Záráról, amely 1202-ben Velence tulajdonába került.
II. András inkább turistautat tett, mintsem hadjáratot vezetett: ellenséggel alig találkozott, útját pedig már Cipruson megszakította, majd hajóra szállván Akkonba tért. Innét mint egy zarándok felkereste a bibliai helyeket, majd ereklyéket vásárolt: Tamás apostol jobb kezét, Szent István első vértanú koponyáját, Antiochiai Szent Margit vértanú koponyáját és egy kancsót, melyben a hagyomány szerint Jézus borrá változtatta a vizet.
András király több hónapos távollét után 1218-ban tért vissza Magyarországra. Hallgassuk magát a királyt, miként számol be egy 1219. évi levelében Honorius pápának az ország helyzetéről: ,,Mikor sok úti veszedelmen keresztülmenve Magyarországba érkeztünk, még hitványabb gonoszságot kellett tapasztalnunk, mint amit addig hallottunk, s amit egyháziak éppúgy elkövettek, mint világiak, annyit és olyanokat, hogy szükségtelennek tartjuk azokat írásban hozni Szentségtek tudomására, hiszen az elkövetett gonosztettek nagysága aligha maradhatott a ti éles szemetek előtt elrejtve. Azt is tudja meg Szentségtek, hogy amikor Magyarországba visszaérkeztünk, nem Magyarországot, hanem egy elgyötört, feldúlt és minden kincstári jövedelméből kifosztott országot találtunk, úgy, hogy sem adósságunkat, amelybe zarándoklatunk kevert bennünket, megfizetni, sem országunkat előbbi állapotába
visszaállítani még tizenöt esztendő alatt sem tudjuk.” Ilyen előzmények után érkezett el Magyarország a történetében nagy jelentőségű 1222. év küszöbére.
Balla János Sch. P.