Üszögös Szent Pétör

„Boldog vagy, Simon Jónás fi a, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta…” olvassuk Máté Evangéliumának veretes sorait – s értjük, hogy a nyugati Egyház miért éppen Péter római sírját tekinti a maga fundamentumának. Vele és általa lett halásszá, a lelkek halászává minden kor pápája, püspöke és papja. Az egyházi év több ünnepét is számon tartja: június 29-én mártírhalálára, augusztus 1-jén a jeruzsálemi börtönből való csodás kiszabadulására, február 22-én antiochiai püspöki székfoglalására emlékezik a keresztény világ. A februári ünnep különösen is jeles alkalom, amely az egész nyugati egyházban Péter tanítói hivatalát és tekintélyét, az egyetemes, tehát katolikus egyház egységét állítja a hívő figyelem középpontba.

Bálint Sándor hívta föl a figyelmet az ünnephez társuló különös, Szeged vidékén élő népi hagyományra. Önmagában már a népi megnevezés is különös: Üszögös Szent Pétör – ami egy ősi, hivatalos egyházi névalak – „Szent Pétör ű székössége” megnevezés sajátos népi félrehallás nyomán alakult ki. Éppen az érdekes név, s a számára érthetetlen dolgokban értelmet kereső közösségi tudat, valamint a népi tapasztalat alakította az ünnephez kapcsolódó képzeteket, melynek az egykor igen nagy veszélyt jelentő üszög és más gabonabetegségek elkerülése állott a középpontjában. Talán már a ma emberének is el kell mondani, hogy az üszög olyan, leginkább az árpát, búzát, rozst és a kukoricát támadó növénybetegség, amely szinte a teljes termést képes értéktelenné, használhatatlanná tenni.

Déd- és nagyanyáink éppen ezért február 22-én böjtöltek és imádkoztak. Számos más tilalom is társult a naphoz: nem volt tanácsos például a lisztbe nyúlni, mert, mint hitték, akkor bizony üszögös lesz a búza.

Az ilyenkor már esedékes kotlóültetést is kerülték, mert hitük szerint az e napon ültetett tojás megfeketedik, nem kel ki. Tanácsosnak tartották viszont egy-egy marék terményt bevinni a tisztaszobába, azt egy arra alkalmas edényben a sublótra tenni. „Szentölt gyërtyát” gyújtani s úgy rendezni a gabonaszemeket, hogy a gyertya fénye megvilágítsa őket – naivan tiszta hitük szerint Krisztus világossága az előttük álló gazdasági évben megóvja vetéseiket a fenyegető betegségtől…

Harangozó Imre