A Laudato si’ enciklika tanítása a helyi értékek védelméről
Egyre többször hallott fontos felismerés, hogy a környezeti problémákkal szemben a legrugalmasabb és leghatékonyabb védelmet az összetartó, tudatos, emberléptékű helyi közösségek nyújtják. Hogy ez miért van így, arra nézve érdemes elolvasni például Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája – A közösségek újrafelfedezése mint kiút az ökológiai válságból című rövid könyvét. Ebből a műből is kiderül, hogy egyfelől az emberi társadalom működésének környezettudatossá alakításában fontos felelőssége van a nemzetközi szervezeteknek, a politikai és gazdasági szereplőknek, másfelől pedig az egyének döntései sem jelentéktelenek, mégis a legtöbbet a stabil helyi közösségek tehetik.
Ezek a csoportok sokféleképpen alakíthatják fenntarthatóbbá a társadalom szerkezetét. Miközben formálják az egyének gondolkodását, hatással lehetnek a helyi ügyekre is, befolyásolhatják a döntéseket, akciókat kezdeményezhetnek, és gazdasági téren is előnybe hozhatják a helyi vállalkozásokat, termelőket, például rövid ellátási láncok, helyi piacok szervezésével és fenntartásával. Átlátható léptékük folytán ellenőrizhetik is ezeket a folyamatokat – kiszűrhetik az ügyeskedőket, a tisztességtelen előnyökre törekvőket –, és gyorsan, rugalmasan tudnak reagálni a körülmények változására.
A helyi gazdaság védelmével szemben olykor felvetődik a protekcionizmus vádja, mondván, hogy egyenlő esélyeket kell biztosítani mindenkinek, így a kívülről érkező piaci szereplőknek is. Csakhogy ez az érvelés sántít, mert az eleve nagyobb érdekérvényesítő erejű, a helyieket könyörtelenül kiszorító nagy tőkeerejű vállalkozásoknak, nemegyszer multinacionális hátterű cégeknek biztosít előnyt. Az emberi közösségi kapcsolatoknak és erre építve az ellátásnak pedig valójában épp a helyi szint lenne a természetesebb, megalapozottabb és fenntarthatóbb közege.
Ferenc pápa a Laudato si’ enciklikában számos alkalommal említi a helyi önszerveződést. Kiegyensúlyozott látásmóddal írja le, hogy az sok lehetőséget hordoz, ugyanakkor, mint minden emberi intézmény, természetesen reflexióra és állandó megújulásra szorul. A pápa nem idealizálja a helyi értékeket, de – átlátva azok gyakran hátrányos helyzetét – igyekszik támogatni őket. Egy pontban kifejezetten a helyi gazdaság előnyeire is kitér:
Egyes helyeken a megújuló energiák kiaknázására társulások jönnek létre, amelyek lehetővé teszik a helyi önellátást és a többlet eladását is. Ez az egyszerű példa rámutat arra, hogy míg a mostani világrend képtelennek bizonyul a felelősségvállalásra, a helyi szint ettől eltérő lehet. Ott jöhet létre ugyanis nagyobb felelősség, erős közösségi érzés, különleges törődési képesség és nagylelkűbb kreativitás, a saját földünk iránti mély szeretet, és az azzal való törődés is, amit az ember gyermekeire és unokáira hagy.” (LS 179),
Látható, hogy a Szentatya nem csupán a gazdasági előnyöket veszi tekintetbe, hanem az enciklika fő gondolata, a „minden mindennel összefügg” elvének megfelelően a kulturális, szellemi, érzelmi és spirituális dimenziókat is.
Azt is észre kell vennünk, hogy a helyi értékekről beszélve ő nemcsak a nálunk, Európában megszokott helyzetekkel számol, de a szegény „Dél” világában sokszor igen jelentős „őslakosokra” is többször utal, valamint azokra a helyzetekre is, amikor gyakran még mindig „gyarmati” logikával söprik le a tárgyalóasztalról a helyben élők szükségleteit. Végezetül azt is láthatjuk, hogy Ferenc pápa számára is a fogyasztás logikáját felülmúló közösségek élővé válása a helyi értékek védelmének igazi eredménye:
„(…) a társadalmi életben szervezetek számtalan formája jön létre, amelyek a közjó szolgálatában védik a természeti és városi környezet. Például törődnek valamilyen közösségi hellyel, területtel (egy épülettel, egy szökőkúttal, egy elhagyott emlékművel, egy tájjal, egy térrel), olyasmit óvnak, újítanak fel, javítanak meg vagy tesznek szebbé, ami mindenkié. Körülöttük az emberek új kapcsolatokat építenek ki vagy régi kapcsolatokat élesztenek újjá, és új helyi társadalmi kapcsolatrendszer jön létre. Így a közösség megszabadul a fogyasztói közömbösségtől.” (LS 232)
Nobilis Mario atya