Luca napi népszokások

December 13-án Luca napjához több népszokás is kapcsolódik.

Ezekről beszél a következő percekben harangozó Imre tanító, néprajzkutató.

Szent Luca napjáról Újkígyóson nagyanyám mindig mondogatta, hogy kisasszony napjától Szent Luca napjáig minden nap egy tyúklépéssel rövidebb a nappal, hosszabb az éjszaka. Aztán Lucától karácsonyig pedig egyaránt van.

Az egyház nem véletlenül helyezte december 13-ára Szent Luca szűz és vértanú emléknapját, ugyanis már a nevében a Lux a fényesség, a fény latin kifejezése található meg. Dec. 13. A Gergely naptár életbe lépése előtt az esztendő legrövidebb napja volt, s ugyanakkor a téli napforduló kezdőnapja.

A szegedi öregek a mai napig mondják, hogy Szt. Lucának híres napja a napot rövidre szabja. Valóban, a Luca és Karácsony közötti napok az esztendő legsötétebb napjai, nem véletlen hogy a boszorkányok járásának, a gonosz erők földi ténykedésének időszakát véli felfedezni ebben a néphagyomány. Egyszer Kósteleken bucs patakán egy öreg csángó nénivel beszélgetve Lucáról kérdezgettem őt, és azt mondta „mágikusan” köpködve maga elé, ne is emlegessük őket, olyankor a kántírosok igen szabadjára vannak engedve. Luca napjához nagyon sok jósló, nagyon sok a jövőt kémlelő hagyomány, hiedelem kapcsolódik, hiszen közel vagyunk advent elejéhez, az egyházi év kezdetéhez, és a polgári év kezdetéhez is. Így valamiféleképpen a jövőre vonatkozó, ismeretlen és ígéret megismerésének lehetőségét vélték felfedezni ebben a napban, különösen falvaink asszonynépe.

Beszéljünk egy picit a Luca-napi búzaültetésről, ami nagyon szép, érdekes hagyománya magyar népünknek. Jómagam az 1980-as években a Galga menti hagyományőrző falvakban beszélgethettem még olyan öregekkel, akik leány- és ifjúasszony korukban illő módon ültették a Luca-búzát. Nagyon érdekes dolgokat mondtak, Bori néni emlegette: Volt, hogy saját nyálával öntözte meg az egyes búza-magvakat, és belülről kifelé haladva spirálisan a nap járásával ellentétesen ültette el ezeket a magokat, hogy aztán a karácsonyi asztalon gyertyát állítson a 15 cm-es szép zöld búzaszálak közé, és azt átkösse, kék szalaggal, ami Szűz Máriát idézte Krisztus fénye körül. Luca-naptól karácsony napjáig terjedő időszakban időjárásjóslásra is alkalmas praktikákat űztek. Úgy vélték, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő esztendő első hónapja, és így tovább. Ezt nevezik Luca-napi kalendáriumnak, sokan föl is jegyezték.

Érdemes szót ejteni Luca székéről is, ami szintén a gonoszok járásának, a boszorkányok felismerésének hagyományához kapcsolódik, hiszen aki Luca napján elkezd egy széket faragni és minden nap karácsonyig valamit készít rajta, karácsony éjszakáján, az éjféli misén, ha arra rááll, megpillanthatja a templomban a boszorkányokat. Igen ám, de ezek a boszorkányok sokszor üldözőbe veszik, egy újkígyósi öregtől hallottam, hogy őt üldözőbe vették, hírtelen rá kellett ülni a székre, s botjával maga köré kört kellett húznia, és azon a körön nem tudtak átjutni ezek az ártalmas erők. Megpróbálták azonban úgy megijeszteni, hogy kiugorjon belőle, hogy árthassanak neki, de ő ennek ellenállt. Luca napján szokás a tyúkokat megpiszkálni, hogy gazdagon, bőségesen tojjanak. Az újkígyósi legények valamikor a 19-20. sz. fordulóján azt mondták nekik, hogy „tojj, kotolj, tojj, kotolj” – ezt a szöveget nem értették, volt olyan idős bácsi, aki azt mondta, hogy tótul van, mert nem értelmezte benne az értelmes magyar szöveget, hogy a tyúkok tojjanak, kotoljanak.

Végezetül, talán Orosz István Jászladányi Szentember hagyatéka nyomán, sokfelé az öregek a szegedi nagytájon ma is a következő imádságon fordulnak Szent Lucához. Ha szemei kioltatnak végre szent Lúciának, a tagjai kínoztatnak Krisztus mátkájának, így életed elvégezvén légy szemünknek orvossága, lelkünk mennyékbe vitetvén, légy szép világossága. Ámen.

Harangozó Imre, tanítót, néprajzkutató