Ferenc pápa az aprószentekről

„Sajnos könny is kíséri a karácsonyt. Az evangélisták nem engedték meg maguknak, hogy megszépítsék a valóságot, csak hogy hihetőbbé és kívánatosabbá tegyék. Nem engedték meg maguknak, hogy egy „szép”, de a valóságtól elrugaszkodott elbeszélést írjanak. Számukra a karácsony nem képzeletbeli menedék volt, ahová elrejtőzhetnek koruk kihívásai és igazságtalanságai elől. Ellenkezőleg: Isten Fiának születését is úgy hirdetik meg nekünk, mint amelyet fájdalmas tragédia árnyékol be. Máté evangélista Jeremiás prófétát idézve erős nyerseséggel mutatja be: „Kiáltozás hallatszott Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé” (Mt 2,18). Ez azoknak az anyáknak a fájdalmas sírása, akik ártatlan gyermekeik elvesztését siratják, Heródes zsarnokságát és féktelen hatalomvágyát megtapasztalva.

Ezt a sírást ma is hallhatjuk, ma is megérinti szívünket, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és nem is akarjuk hallatlanra venni, sem elcsitítani. Népünk körében – és ezt mély fájdalommal írom – még ma is hallani sok anya, sok család gyermekeik, ártatlan gyermekeik halála miatti jajgatását és sírását.

A jászol szemlélése azt is jelenti, hogy szemléljük ezt a sírást, hogy megtanuljuk meghallani azt, ami körülöttünk történik, hogy érzékeny és nyitott a szívünk felebarátaink fájdalmára, különösen akkor, amikor kisgyermekekről van szó, és hogy képesek vagyunk felismerni, hogy még ma is a történelemnek ezt a szomorú fejezetét írjuk. A jászol szemlélése elkülönítve a körülöttünk zajló élettől azt jelentené, hogy a születéstörténetből egy szép mesét kerekítettünk, amely bár kellemes érzéseket kelt bennünk, de megfoszt annak az örömhírnek a teremtő erejétől, amelyet a megtestesült Ige nekünk akar adni. Létezik ez a kísértés.

Vajon lehetséges megélni úgy a keresztény örömet, hogy közben hátat fordítunk ezeknek a valóságoknak? Vajon eltölthet minket úgy a keresztény öröm, hogy nem veszünk tudomást felebarátaink, a gyermekek sírásáról?

Szent József volt az első, aki meghívást kapott az üdvösség örömének őrzésére. A kegyetlen bűncselekmények közepette Szent József – az engedelmes és hűséges ember mintaképe – képes volt meghallani Isten hangját, valamint azt a küldetést, amelyet az Atya rábízott. És mivel képes volt meghallani Isten hangját, és hagyta, hogy az ő akarata vezesse, érzékenyebbé vált arra, ami körülvette, és realistán tudta nézni az eseményeket.”

„Ma … gyerekeink ezrével estek emberrablók, maffiózók, halálkereskedők kezébe, akik csak egyetlen dologgal törődnek, azzal, hogy tönkretegyék őket, kihasználják kiszolgáltatottságukat. Példaképpen említhetjük: napjainkban 75 millió gyermeknek kellett – vészhelyzetek és elhúzódó válság miatt – félbeszakítania a tanulást. 2015-ben a szexkereskedelem áldozatainak 68%-a gyermek volt a világon. Azoknak a gyermekeknek, akiknek saját országukon kívül kell élniük, egyharmada olyan, aki kényszerű költözés miatt kénytelen így élni. Olyan világban élünk, amelyben az ötéves életkor alatt meghaló gyermekeknek mintegy a fele alultápláltság miatt hal meg. Számítások szerint 2016-ban 150 millió gyermek végzett gyermekmunkát, sokan közülük rabszolgasorban. Az UNICEF által készített legutóbbi jelentés szerint, ha nem változik a világ állapota, akkor 2030-ban 167 millió gyermek él majd mélyszegénységben, 69 millió öt éven aluli gyermek hal meg 2016 és 2030 között, és 60 millió gyermek nem jár majd elemi iskolába.”

„Halljuk meg ezeknek a gyermekeknek a sírását és jajgatását!” „A keresztény öröm nem olyan öröm, amelyet a valóság peremén éldegélünk, nem véve róla tudomást, mintha nem is létezne. A keresztény öröm egy meghívásból születik – ugyanabból, amelyet József kapott –, hogy tudniillik „ragadjuk meg” és védelmezzük az életet, különösen is a mai szent ártatlanokét. Olyan időszak a karácsony, amely arra szólít, hogy védelmezzük az életet, segítsük megszületni és felnőni; arra szólít, hogy újuljunk meg mint bátor pásztorok.”

Az oldalt szerkesztette: Hrabóczki József Sándor

Lektorálta: Kovács Lajos SJ