Ajándékká válni a másik számára

Fáy Ági „Magie” mesél arról, hogyan találták meg egymást férjével és hogyan készültek erre az életreszóló közös kalandra, a házasságra. A beszélgetést Molnár Szabolcs készítette.

Fáy Ági: Szerintem akkor tudod igazán, hogy ki illik hozzád, ha azt is tudod, hogy te ki vagy. A második párkapcsolatom után realizáltam azt, hogy nem is igazán ismerem magam, így azt sem tudom, kit keresek társamnak. Amikor beszélgettem már házas barátokkal, sokszor kérdeztem meg tőlük, hogy honnan tudod, hogy „Ő az”? Szinte mindig azt a választ kaptam, hogy „azt majd érezni fogod”. Gondoltam magamban, hogy persze, ti éreztétek… Aztán mikor megismertem a férjemet, Gedeont, egyszerűen volt egy megmagyarázhatatlan belső érzésem.

Molnár Szabolcs: Ami nem a szerelem?

F.Á.: Nem, nem a szerelem. Inkább egy kis láng, egy belső szikra, amit korábban nem éreztem. Legalább is számomra a szerelem egy „lila köd”, ami csodálatos érzés ugyan, de a gondolkodást például nehézzé tudja tenni egy kapcsolat kezdeti stádiumában. Ez inkább valami olyan plusz belső érzés volt, ami segített abban, hogy visszafogjam magam a nagyon heves érzelmi kitörésektől és az olyan tettektől, amelyek hosszútávon esetleg inkább rosszat okoznak bennünk.

M.Sz.: Ezt a dolgot én úgy fordítom, hogy akkor te valamit mégiscsak visszafogtál, a lelkesedésedet elnyomtad, kicsit megkötötted, jól értem?

F.Á.: Végül is igen, de ezt tudtam, hogy egy átmeneti állapot és megéri. 11 hónapig jártunk együtt, mielőtt megkérte a kezem. Lehet erre azt mondani, hogy „csak néhány hónap”, viszont ebben is emlékszem olyan éjszakákra kapcsolatunk elején, amelyek sírásba torkolltak. Emlékszem, ahogy sírva borultam le az ágyam mellett, és imádkoztam bölcsességért, hiszen én nem akartam neki fájdalmat okozni azzal, ha mégsem „ez az”, és magamnak sem. Olyan régóta vártam erre, és mégis voltak az elején bizonytalanságok. Kell az az idő, ami eltelik, hogy megismerjük egymást, hogy kapjunk belső és külső megerősítést a kapcsolatunkról. Nagyon intenzív néhány hónap volt, amíg ez a folyamat zajlott, de többféle megerősítést kaptunk.

M.Sz.: Mik voltak ezek?

F.Á.: Egyrészt ugye az idő, és a vele érkező békesség, nyugalom. Másfelől „kézzelfogható” válaszokat is kaptunk, úgy hisszük fentről, hogy ez az a kapcsolat, amiből házasság, család lesz. Visszanézve minden szinkronban, tökéletes időzítésben történt – már ez önmagában is egy hatalmas megerősítés.

M.Sz.: Utoljára még azt a témát szeretném érinteni, hogy te most 26 éves vagy, és megtartottad magad a férjednek. Biztos, hogy ebben a folyamatban voltak nagy nehézségek, mi az, amit ebből velünk is megosztasz?

F.Á.: Azt mondanám el talán, hogy miért döntöttem így. Nekem a várakozás évei alatt ebben a fő motivációm az Isten (általam akkor megértett) elgondolásai felé való tisztelet volt, sokáig ez tartotta bennem a lelket. Voltak nehéz helyzetek a Gedeon előtti két kapcsolatomban, amikor lett volna lehetőség átlépni egy határt, de nagyon hálás vagyok, amiért ez nem így történt. Ma úgy látom, óriási ajándék, hogy a férjemnek én lettem az első, és nekem is ő az első, mert így együtt tanulunk az elejétől kezdve.