Nekem minden hely egyforma?

Rudyard Kipling: A magányosan sétáló macska című meséjében a macska ezzel a mondattal bosszantja az asszonyt, az embert és a kutyát: „én a magányosan sétáló macska vagyok, nekem minden hely egyforma.”

Az ember nem magányosan járja élete útját, és nem egyforma számára minden hely. A szülőháza, egy-egy találkozás helyszíne különleges lesz a számára. És ahogy Mircea Eliade fejtegeti, különleges az a hely is, ahol a „Szent” vagy az Isten megnyilatkozik előtte. Mélyen a génjeinkbe van írva, hogy legalább egyszer életünkben elzarándokoljunk ezekre a helyekre, mint ahogy a választott nép fiai Jeruzsálembe vagy a muszlimok Mekkába. A zarándoklat így az élet metaforája is lett, egész létezésünk egy út, melynek során egyre jobban megismerjük önmagunkat, társakra találunk, akiket segítünk, és akik minket is támogatnak; és célja is van az utunknak, mégpedig az, hogy eljussunk Teremtő Istenünkhöz.

Amikor közel 8 milliárd ember él a földön, és kontinensek között röpülhetünk, az internet hálózza be a bolygót, könnyen úgy érezzük, hogy az egész világ egyetlen hatalmas falu lett, ahol az emberek jelentős része közömbössé vált Isten iránt és fel nem adná a kényelmét egy zarándoklat kedvéért. Mégis pont ebben a korszakban újra reneszánszát éli a zarándoklat; emberek ezrei kelnek útra Mariazell, Csíksomlyó vagy Compostella felé. Sokan nem vallásos indítékból, hanem új életszakaszt akarnak kezdeni, megtisztulásra vágynak, igazi valójukhoz szeretnének közelebb férkőzni.

A zarándok-lét ellentétét Ady Endre fogalmazza meg nagyon mellbevágóan:
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.

Még ebben a kényszerű vándorlásban is, ahol nincs cél, nincs erőforrás, álomszerűen jelen van Isten. Mennyivel jobb a zarándoknak, aki csak a szükségeset cipeli, van társa, és tudja, hová tart. A Mária Rádió idei nagy témája a tanúságtétel, és ezen belül augusztus hónapban a zarándoklat. Amikor rövidebb-hosszabb zarándoklatainkról, akár földi életünk nagy zarándokútjáról gondolkodunk, beszélgetünk, akkor arról teszünk tanúságot, hogy kit keresünk, hová tart az életünk, kik haladnak mellettünk az úton, mik az erőforrásaink, hol tévedtünk el, mikor akartunk visszafordulni, milyen jelzések igazítottak útba, mi az a szépség, amivel találkozunk, és mi a célunk.

Augusztusi témánk és műsoraink segítsenek abban, hogy életünk zarándokútján megújult erővel haladhassunk!

Lukovits Milán atya
a Mária Rádió műsorigazgatója