Nap mint nap hittel

Az idei tanévben kezdtem egyetemi tanulmányaimat az ELTE Tanító- és Óvóképző karán, nemzetiségi német óvodapedagógusnak készülök. Már évek óta biztos vagyok abban, hogy ez az a hivatás, ami hozzám a legközelebb áll és szívvel-lélekkel tudnám csinálni. Az egyetem első féléve ezt teljes mértékben megerősítette bennem. Az óvodai gyakorlat során éreztem a sok-sok kisgyermek közt, hogy annyi szeretetet és erőt tudnak adni, amit semmi más nem tud űberelni. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy nagy szükség van a képzett, lelkes és hiteles pedagógusokra, hiszen rengeteg kihívással és nehézséggel kell szembenézni nap mint nap. Azt gondolom, hit nélkül ez nem lehetséges.

Látni kell, hogy van értelme a küzdelemnek, a kitartásnak, és minden gyermek legbelül jó, még ha nem is mindig tűnik úgy. A pozitív életfelfogás az már önmaga hit, elengedhetetlen, és a remény, hogy a munkánknak a jövőben is hatása lesz a gyermekre, még ha a családi körülményei nem olyanok, akkor is.

Gyerekek közt lenni és az ő világfelfogásukkal gondolkodni egészen más. Nincs is jobb, mint csak nézni és hallgatni őket, a gondolkodásukat, a sajátos problémáikat, örömeiket. Megszűnik minden gond, a külvilág, és csak ők léteznek.

Olykor nincs eléggé megbecsülve az óvónők munkája, de ez sosem húzott vissza. Már most számos pozitív példával találkoztam, akik megerősítést adtak. Egyikük Kerekes Valéria tanárnő, aki személyes támogatásával, közvetlenségével és hitelességével fantasztikus példa. Számos más tanáromat is megemlíthetném, hálás vagyok, hogy ennyi csodálatos és segítőkész tanártól tanulhatok, méghozzá azt, ami érdekel.

Radócz Eszter