Ferenc pápa a tanúságtevésről

„A tanúságtétel segíti növekedni az Egyházat.”

„Apróságnak tűnik, de az Úr a mi apró dolgainkkal csodákat tesz. Ezért tehát alázattal kell hozzáállnunk az élethez, arra törekedve, hogy csak só és világosság legyünk. Só mások számára, világosság mások számára, mert a só nem önmagát ízesíti, mindig szolgál. A fény sem önmagát világítja meg, hanem másokat szolgál. Só mások számára. Egy kis só, ami segít az étkezésnél, csak egy kevéske. Az élelmiszerboltban sem tonnaszám árulják a sót, hanem kis zacskókban, mert annyi elég belőle. Aztán pedig a só sem kérkedik önmagával, mert nem önmagának kell. Mindig ott van, hogy másokat szolgáljon: segít tartósítani, megízesíteni a dolgokat. Egyszerű tanúságtétel.”

„Kereszténynek lenni nap mint nap azt jelenti, hogy olyanok vagyunk, mint a fény az embereknek, segítünk nekik a sötétség óráiban. Az Úr azt mondja nekünk: „Te só vagy, te világosság vagy” – „Igaz, Uram, így van. Sok embert vonzok majd a templomba és …” – „Nem, te majd úgy teszel, hogy mások lássanak és dicsőítsék az Atyát. Semmi érdemet nem fognak tulajdonítani neked. Amikor eszünk, nem azt mondjuk: „Milyen finom a só! Nem”. Azt mondjuk: „Milyen finom a tészta, a hús, és így tovább”. Nem azt mondjuk, hogy finom a só. Éjszaka, amikor otthon vagyunk, nem azt mondjuk: Jó a fény. Nem. Nem veszünk tudomást a fényről, de azzal a világossággal élünk, amit ad. Ez a dimenzió teszi anonimmá a keresztényeket az életben.”

„Só voltam ma? Világosság voltam ma? Ez a mindennapok életszentsége. Az Úr segítsen megértenünk ezt.”

„Jézus tanúságtétele újdonság volt a saját korában, mert akkoriban úgy gondolták, hogy a bűnösök között tisztátalanná válik az ember, mint egy leprás megérintésekor. Ezért a törvénytudók eltávolodnak tőlük. A tanúságtétel a történelemben sosem volt kényelmes sem a tanúságtevőknek – akik gyakran vértanúságot szenvedtek –, sem a hatalommal rendelkezőknek.

A tanúságtétel megtöri a szokásokat azért, hogy jobbá tegye, megválto ztassa őket. Ezért halad előre az Egyház a tanúságtétel által. Ez teszi vonzóvá, ez segíti növekedni, nem a szavak.

Jézus tanúságot tesz. Ez újdonság, de nem annyira, mert Isten irgalmassága az Ószövetségben is jelen volt. A törvénytudók sosem értették meg, mit jelent az, hogy „irgalmat akarok, és nem áldozatot”. Elolvasták, de nem értették meg, mi az irgalmasság. Jézus viszont cselekvésmódjával ezt az irgalmasságot hirdeti tanúságtétele által. A tanúságtétel veszélybe sodor. Jézus tanúságtétele zúgolódást vált ki. A farizeusok, az írástudók, a törvénytudók megjegyezték: „Ez szóba áll a bűnösökkel, és együtt étkezik velük.” Nem azt mondták: „Nézd, ez egy jó embernek tűnik, mert igyekszik megtéríteni a bűnösöket.” Ez a viselkedésmód a negatív vélemény által tönkre akarja tenni a tanúságtételt. A zúgolódás mindennapi bűn kicsiben és nagyban egyaránt. A saját életünkben is zúgolódunk, mert nem tetszik ez vagy az, ahelyett hogy párbeszédet folytatnánk vagy keresnénk a konfliktushelyzet megoldását. Inkább titokban, suttogva zúgolódunk, mert nincs bátorságunk világosan beszélni. Így van ez a kis társaságokban, a plébánián is. Mennyi zúgolódás van a plébániákon? Mi minden miatt!”

Az oldalt szerkesztette: Hrabóczki József Sándor
Lektorálta: Kovács Lajos SJ