Karácsony Szent József személyén keresztül
Ferenc pápa tavaly meghirdette a Szent József évet, amely lassan végéhez közeledik. Bár Assisi Szent Ferenc nevét vette fel a Szentatya, a beiktatása 2013-ban éppen március 19-én, Szent József ünnepén volt. Jól emlékszem, hogy akkori beszédében a megbízható, családjáról gondoskodó férfi példáját hangsúlyozta. Nem véletlen, hogy 150 évvel ezelőtt IX. Piusz pápa Szent Józsefet az Egyház védőszentjévé nyilvánította. Példáját Ferenc pápa a járvány idején a hősiesen dolgozó orvosok, ápolók és minden „háttér-szolgálatot” ellátó munkatárs helytállására vonatkoztatta.
Milyen lehetett Szent József első „karácsonya”?
Az események gyorsan követték egymást. A názáreti ács régóta ismerhette Máriát. Bizonyára sokszor találkoztak, beszélgettek. Kölcsönös bizalom alakult ki közöttük. Mária elfogadta Józsefet. József nyilván megismerte Mária szüleit. Feltételezhető, hogy egyre többször segített is a ház körül. Elképzelem, hogy Názáretben mindenki ismerte, tisztelte a fiatal, ügyes ácsmestert. Sokfelé hívták, munkájával meg lehettek elégedve. Gondolom, hogy mindenki örült, amikor József feleségül kérte Máriát. Szép ünnepség keretében megtartották az eljegyzést. „Mielőtt összeköltöztek volna”, vált nyilvánvalóvá József számára, hogy Mária gyermeket vár. Máté evangélista ezt a helyzetet József nagy próbatételeként érzékelteti. „Igaz ember”. Nem érti, de nem is faggatózik. Vívódik, de nem akarja Máriát szégyenbe hozni. Nem akarja megbántani. Keres valami kiutat. Kérdezte-e Máriát? Tudott-e Erzsébetnél tett látogatásáról? Elmondta-e Mária a názáreti látomását? Hogyan értelmezte József a saját álmát? Beszélgettek-e egymással a titkaikról? Nem tudhatjuk, hogy miként dolgozták fel közös küldetésüket.
Kétségtelen, hogy József döntött. Hittel elfogadta a számára nyilván érthetetlen helyzetet, mint annak idején Ábrahám. Számára ez ugyanúgy Isten akaratának elfogadása volt, mint Máriáé az angyali üdvözletkor.
Összeköltöztek. A názáretiek semmiről nem tudhattak. Külsőleg fiatal házaspárként láthatták őket, akik várják gyermekük születését. Hogyan élték meg a következő hónapokat? Nem tudhatjuk. Nyilván naponta ezernyi kérdés, töprengés és imádság váltották egymást. Éppen úgy, mint a mi életünk mindennapjaiban. Hogyan is lesz? Mikor fogom megérteni ezt a helyzetet? Nincsenek receptjeink. Naponta a kötelesség, a munka, a személyes találkozások, beszélgetések, tervezgetések, hangulatok egymásutánjait éljük.
Ekkor következik ismét egy váratlan, kiszámíthatatlan fordulat, a népszámlálási parancs. Lukács elbeszélésből tudjuk, hogy József engedelmeskedik a császári rendeletnek. Nyilván felkészült az útra. Tudatában volt felelősségének. Mária állapotával tisztában volt. Éppen most kell elmenni? A hosszú út sem lehetett könnyű. Betlehemben pedig „nem jutott hely nekik a szálláson”. József nyilván mindenfelé érdeklődött, keresett valami megoldást. Végül talált egy „jászolt” egy közeli istállóban. „Elérkezett a szülés ideje”. Elképzelhető, hogy mindent megtett, hogy segítsen Máriának. A jászol lett a bölcső. Valami fekhelyet is kellett készítenie. Karjába vette a Gyermeket. Próbáljuk elképzelni, mai hitünkkel szemlélni ezeket a pillanatokat. Ahogy Mária anyaként képviseli az egész emberi nemet, ugyanúgy József is járja a hit útját. Látja a pici embert, aki védelemre, gyámolításra szorul. Nincs idő meditálni, lehetőségeket latolgatni. Gondoskodik felelős apaként. Ahogy Ferenc pápa fogalmaz „kreatív apaként”. Mindent megtesz, amire képes. Szalmát készít, vizet kerít, ennivalóról gondoskodik.
Közben jönnek a pásztorok, akik ”megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket”. Elfogadja a segítségüket. Érdeklődik, hogy hol találhatnának valamivel „komfortosabb” szálláshelyet. Kiegészíthetjük az elbeszélést azzal, hogy reggel a pásztorok hírül viszik az éjszakai élményüket. Talán többen is eljönnek az istállóhoz a pásztorok családjából vagy máshonnan, hogy felajánlják segítségüket. Mentegetőznek is talán. ”Ó ha tudtam volna, hogy te vagy Mária, aranyból is, ezüstből is szállást adtam volna”. Nyolc nap múlva már valamelyik házban tartották meg a névadási szertartást, amikor a „Jézus nevet adták” a gyermeknek. Negyven nap múlva pedig „felviszik Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak”.
Karácsony. A „nagy fordulat” az emberiség és a világegyetem történetében. Isten emberré lett, és közöttünk lakozott.
Mária és József, majd a pásztorok, az egész emberiség képviselői fogadják a „földre szállt Istent”. Kiválasztottak voltak, szent küldetést kaptak, amit hittel elfogadtak. Így lettek példaképeink. Valamilyen módon mi is „máriás” és „józsefes” hivatásra születtünk. A saját adottságainkkal, körülményeinkkel mi is meghívást kaptunk, hogy Istent befogadjuk az életünkbe. A saját egyéni hivatásunkban, de az Egyházban a keresztségünk által is. Valaki egyszer kedvesen mondta, hogy „te is József vagy, amikor a szentáldozáskor a kezedbe veheted Jézust”. Fogadjuk Őt, mint Mária, az „eucharisztikus asszony” és József „az igaz ember”! Számomra Szent József személye a példája annak a harmóniának, amely a hívő ember jellemzője lehet: egészen jelen lenni a mindennapi élet feladataiban, ugyanakkor egészen Isten jelenlétében és iránta bizalommal élni.
Beer Miklós püspök