Szent Miklós püspök

Amilyen kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között. Miklós felnőttkoráról elbeszéli a legenda, hogy amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött’’ segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett. Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének.
(Szent István Társulat – Szentek élete)

Ebből a kis leírásból is látszik, nem csoda, hogy ma a tengerentúliak kéménybe ugráló, északi sarkon lakó Mikulást tisztelnek, akinek már igen kevés köze van Myra püspökéhez. Gyermekként látva a mesékben ezt a Mikulás- alakot, nem értettem, hogy miért ilyen tudatlanok. Persze ezt a gondolkozásomat akkor értettem meg, amikor édesanyámnak unokái lettek, és láttam, hogy ahogy nekünk, úgy nekik is mesél „a mama” egy könyvből Szent Miklósról.

Azt gondolom, nagyon fontos a gyermekek életében a mesélés. Mesélni lehet a halálról is. Alig egy hónapja volt halottak napja. Kisfiúként persze a gyertyagyújtás a lényeg, de ha tudatosak a szülők, nagyszülők, akkor a gyermeknek történelmi gyökereket adhatnak, ami később életében nagy segítségére lehet, hogy tudja ki ő, kihez tartozik, és mik az erkölcsének alapjai.

Ezért fontosak a közösen elmondott imádságok, az emlékezetből elmondott Jézus-történetek, amelyekbe persze egy kis magyarázatot is beleszőhetünk. És milyen könnyű dolgunk van nekünk, katolikusoknak, hisz gyermekeinkkel elég csak betérni a templomba, és ott teljes vizuális emléktárba lépünk, ahol aztán egy egész életen át van mit megtanulnunk, megértenünk, pusztán csak a falakat, oltárokat, képeket nézve.

Varga Norbert atya