Kalkuttai Szent Teréz anya

A „szegények angyala” a gondviselő Isten egyik csodálatra méltó karizmatikusa volt. Az elvallástalanodott és önző
XX. században nagy figyelmeztetés, felkiáltójel az egész világnak, hogy Jézus Krisztust kell megtalálnunk, szeretnünk
és szolgálnunk a társadalom számkivetettjeiben is. Amikor Teréz anya meghalt, az egész világ gyászolt, távozása mindenki
számára nagy veszteséget jelentett.

Skopjéban született, albán szülőktől. Keresztneve Ágnes volt. Hárman voltak testvérek. Állami iskolában tanult, majd tagja lett egy kongregációnak. Lelkében hivatást érzett indiai misszióra. Mint novícia került az akkor még brit fennhatóság alatt álló Indiába. Örökfogadalmasként Lisieux-i Szent Teréz nevét választotta. 1929. és 1948. között a nővérek iskolájában földrajzot tanított jómódú indiai családok lányai számára. Néhány évig iskolájuk igazgatója is volt. Szobájának ablaka egy nyomortelepre nézett, így nap mint nap szemtanúja lehetett a legszegényebb néprétegek szürke hétköznapjainak. Így érlelődött meg benne a gondolat, hogy a maga körül tapasztalt nyomorúságon enyhíteni kellene. Mivel rendjének küldetése az oktatás és nevelés volt, elhatározta, hogy önálló utat keres.

Azt az isteni sugallatot kapta, hogy életét a nyomorgóknak, az elesetteknek szentelje, mert Krisztus örökre ránk bízta nemcsak szent Testét és Vérét, nemcsak Édesanyját és az Egyházat, hanem tanításával együtt a szegényeket, a betegeket, és a segítségre,
szeretetre szorulókat is. 1948 augusztusában XII. Piusz pápa külön engedélyével elhagyhatta rendjét, majd ezt követően betegápolást tanult, és Kalkutta egyik nyomornegyedébe költözött. Így kezdődött el az a csodálatos élet, hogy „valami szépet
tegyen Istenért” – ahogy Teréz mondotta. Ezt a munkát és életstílust, amelyet a világ minden táján ismernek és nagyra értékelnek, a nővérei folytatják.

Teréz anya „A Szeretet Misszionáriusai” néven új rendet alapított. Rendi ruhaként a hagyományos indiai öltözetet, fehér szárit viselnek, kék szegéllyel, vállukon kis feszülettel. Fő feladatukként a legszegényebbek, a legelhagyatottabbak, a legbetegebbek és a legéhesebbek megmentését és szerető gondozását tűzte ki. Teréz anya ezt hangoztatta: „A szegényeknek
szeretetre és együttérzésre van szükségük.” Nemsokára iskolát és gyógyszertárat is alapított a rászorulóknak. Mindezért soha semmit nem fogadott el sem a maga, sem nővérei számára. A szegényekkel együtt ők is éheztek. Sokat imádkoztak, mindenük volt Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben. A szentmisén kívül naponta egy óra szentségimádást tartottak, a csütörtököt
pedig egész nap az imádságnak és a szentségimádásnak szentelték. Az utcákról felszedett haldoklóknak házat rendezett
be, ahol emberhez méltóan haltak meg, megmosdatva, fehér lepedőn, maga és nővérei szeretetteljes gondoskodása
közepette. Akkoriban mondta Teréz anya: „A legborzasztóbb betegség ma nem a lepra vagy a tüdőbaj, hanem
inkább az az érzés, hogy valaki nemkívánatos ezen a világon, és senki sem törődik vele, mindenki elhagyja. A legnagyobb
rossz a jóakaró és jótékony szeretet hiánya, a szörnyű közönyösség, közömbösség az útszélen tengődő felebarát
iránt, akit gyötör a kizsákmányolás, a korrupció, a szegénység és a betegség.”

A kalkuttai angyal spártai életet élt: hajnali négy órakor kelt, akkor mondta el reggeli imáját, azután társaival a Gangesz deltájánál fekvő szegények lakta negyedeket járta végig, összegyűjtötte az árva gyerekeket. Igen szigorúan lépett föl az abortusz ellen. Ezt mondta: „Ha valakinek nincs szüksége a saját gyermekére, kérem, ajándékozza nekem.” A nővéreket így tanította, buzdította: „Legyetek kedvesek és könyörületesek, senki se jöjjön hozzátok úgy, hogy ne jobb és boldogabb emberként távozzék tőletek. Legyetek Isten kedvességének élő kifejezői. Kedvesség ragyogjon az arcotokon, kedvesség a szemetekben, kedvesség a
mosolyotokban, kedvesség meleg köszöntésetekben. A nyomornegyedekben mi vagyunk Isten kedvességének világossága
a szegényeknek. Mindig boldog mosollyal forduljatok a gyermekek, a szegények, minden szenvedő és magányos
ember felé. Ne csak gondoskodást nyújtsatok nekik, hanem a szíveteket is.” Kalkuttai Teréz anya áldozatos és hősies életére, munkájára, valamint nővérei apostoli életére fölfigyelt nemcsak India, hanem az egész világ.

Mindenkit, hívőket és hitetleneket egyaránt megdöbbentett és ámulatba ejtett. A Szeretet Misszionáriusainak rendje csakhamar nagy népszerűségre tett szert, ő maga pedig a keresztény felebaráti szeretet példaképévé vált. A Szeretet Misszionáriusai a hatvanas években sorra nyitották meg intézményeiket Venezuelában, Ceylonban, Tanzániában. A rend 1998-as adatok szerint a világ százhuszonhat országában működött, világszerte mintegy négyezer-négyszáz tagja volt. Mindenhol a legpiszkosabb munkát végzik örömmel és szívesen Jézusért. Ingyenkonyhákat létesítenek, hogy az éhezők naponta legalább egy tányér meleg ételt vehessenek magukhoz. Teréz anya és leányai a jelen kor élő lelkiismerete.

Bár Teréz anya sohasem törekedett elismerésre, Indiában és szerte a világon hatalmas népszerűségre tett szert. Élete legnagyobb elismerését, a Nobel-békedíjat 1979. október 18-án vehette át. A díjjal járó pénzösszeget a Balzan-békedíjjal együtt szeretetházak építésére fordította. Szüntelen munkájában felőrlődött az egészsége. 1989-ben szívpanaszai miatt szívritmus-szabályozót ültettek be szervezetébe. A kilencvenes években többször is le akart mondani a rend vezetéséről, II. János Pál pápa kérésére azonban mindannyiszor folytatta munkáját. 1997 márciusában választották meg utódjának az indiai Nirmala nővért.Teréz anyát, ezt a földi kincset a Jóisten 1997. szeptember 5-én, péntek este hívta haza, hogy szép lelkével még szebbé tegye a mennyországot. II. János Pál pápa 2003. október 9-én avatta boldoggá Rómában, 2016. szeptember 4-én Ferenc pápa szentté avatta. Istenünk, te Kalkuttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten szomjazó Fiad szeretetére a legszegényebbek iránt való áldozatkész szeretettel válaszoljon. Közbenjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben mi is Krisztust lássuk és szolgáljuk – ámen.

Katona István
püspök