Egy rádióstúdió kulisszatitkai

A Jóistennek hála a Mária Rádió 15 év alatt egy nagyméretű, kiterjedt, az egész Kárpát-medencét átfogó szervezetté
vált. Sok-sok ezer adakozó, önkéntes naponta dolgozik azért, hogy Mária rádiója működjön. Ez a felemelő ebben
a rádióban, hogy az egyéni tenni akarás és a Szentlélek együtt működteti a rádiót. Én amatőrként egy kis fogaskerék vagyok ebben a rendszerben. Vallom, hogy az Isten nem teremt selejtet, így nekem is van némi tehetségem, hogy előmozdítsam a rádiót,
hogy önzetlenül adhassak valamit Máriának. Semmilyen hangmérnöki képzettségem nincs. Bár 28 éven át videofilmeket készítettem, a hanganyag vágásában, szerkesztésében van némi gyakorlatom. 15 éve belső technikusként
szolgálok a MR-ban, 4 év kihagyással.

Felelősségteljes a munkám azért, mert részben itt dől el, hogy a készülékek
mögött a hallgatók milyen hangokat hallanak. A stúdió négy egymás melletti, dupla üvegfallal elválasztott helyiség. Két irányító stúdiót, és két vendégstúdiót használunk műsorsugárzásra és riportok felvételére. Önkéntes technikusi munkahelyem a stúdió. Ez azt jelenti, hogy az ott lévő keverőpult 25 potméterét és még legalább 30 gombját kapcsolgatom, tologatom, nyomkodom.
A potméter az a csúszka, melyet megfelelő helyzetbe hozva, a hang a keverőpulton keresztül kimegy az
éterbe. Tulajdonképpen ez 25 hangcsatornát jelent, tehát 25-féle hangot lehetne egyszerre kiadni az éterbe. Ezért
mielőtt bármelyik hangcsatorna potméterét föltolom, először belehallgatok, nehogy véletlenül korábban menjen
ki a hang, minthogy azt a műsor megkívánja. A munkapulthoz különböző készülékek csatlakoznak.
A cd-játszó, a számítógép, a két telefon, a rádió kápolnájának 3 db mikrofonja, a stúdió 6 db mikrofonja.
Ezen halad át a youtube, ha onnan játszunk be egy-egy zenét; a „Commander”, és a „VTX” készülékek, amiken
keresztül élő adásokat közvetítünk, és számos, különböző hangátjátszó- és lejátszó programok hangja is. Mindezek
működését 2 db monitoron irányítom, és követem figyelemmel. Erről a pultról állíthatom a stúdiókban
lévő hangszórók és fejhallgatók hangját is. Az adakozóknak hála, nemrég egy új keverőpult állhatott munkába,
ez nagyban megkönnyíti technikusi teendőinket. (Erről korábban a magazinunkban is beszámoltunk – a Szerk.)
A legfontosabb, hogy jól érthető, és ne halk vagy torz hang menjen ki a munkapultból. Nagyon óvatosan kell a
csúszkát lehúzni, ha egy zenét a vége előtt lekeverek, hogy szép fokozatosan halkuljon el, ne hirtelen szakadjon meg.

A pulthoz kapcsolódik a központi számítógép, amelyen tároljuk az elkészült és adásra váró műsorokat, vagy pl. az
összes zenét. Van olyan része a szervernek, ahol a műsorszignálokat tároljuk, mint pl. a hittanórák, Napindítók, a
szentmisék, a zsolozsmák kezdés előtt és után felhangzó zenéit. Van még az archívum is, ahol a régebbi műsorokat
tároljuk. Innen közvetítjük a régebben már adásba adott szentmiséket, ha valamilyen technikai hiba miatt mégsem
tudjuk közvetíteni az aznapi élő szentmisét. Tudom, a kedves hallgatók is észreveszik ezt, de sokkal fontosabb, hogy
legyen szentmise, minthogy elmaradjon.

Az élőműsor a legtöbb figyelmet kívánó munka. Bármennyire felkészült a műsorvezető vagy én mint technikus, itt bármikor új helyzet állhat elő, amit azonnal meg kell oldani. Pl. lefagy a számítógép. Ez a legrosszabb, mert ekkor csak a lemezjátszóról lehet zenét beadni, míg újra nem indul a gép. Ezért munkakezdésem első tevékenysége, hogy a cd-játszóba beteszek egy lemezt vészhelyzet idejére. Előfordul, hogy nem a műsorvezető mikrofonjához tartozó potmétert tolom föl, vagy nem a kiválasztott
programot kapcsolom be. De a műsorvezetők zenéivel is gondok lehetnek. Hiába indítom el, csak csönd hallatszik.
Ilyenkor túl sok „befutót” hagynak a felvétel elején, s eltelik 10 -20 másodperc, míg az értékelhető rész hallatszik.
Ez bosszantó, mivel egy rádióban a csönd a legrosszabb, a hallgató nem tudja, mi történik. Élő adásban a telefonokat
is én veszem fel, elmondom, mire figyeljenek telefonálás közben, s röviden, tömören fogalmazzanak, mert a
műsoridő véges. Többször előfordul, hogy a telefonon felhívott riportalanynál kicsi a térerő. Ilyenkor újra hívom,
s kérem, menjen arrébb 20 métert, de közben fél füllel figyelem a műsorvezetőket, nehogy akkor konferálják a következő
zenét, amit ekkor nem hallok meg. Én műsorkezdés előtt mindig fél órával korábban benn ülök a stúdióban, és mindent végignézek, próbaként elindítok, a telefonszámokat előkészítem, a zenéket sorrendbe, és a szám elejére állítom. A műsor kezdetét és végét jelzem a műsorvezetőknek, atyáknak, hogy lássák, mikor kell befejezniük. Élő műsorok közben, amikor zene megy, akkor az üvegfalon túl ülőkkel folyamatosan beszélgetünk: mikor hívjam a riportalanyt, milyen hosszan zenéljek, váltsak-
e inkább másikra, ami jobban illik az elhangzott témához, stb. A legidegesítőbb hiba ilyenkor, hogy elfelejtem lehúzni a műsorvezetők mikrofonját. Ekkor a beszéd élő adásba megy ki. Persze észreveszem, de egy-két szó azért kimegy. Itt is kérem a kedves hallgatók elnézését, ha néha technikai információt is hallanak zene közben.

A műsorvezetőkkel állandó szemkontaktusban kell lennem, figyelnem kell beszédük hangsúlyát, mert abból következtetek arra, mikor fejezik be, mikor keverjem le. Főleg az atyákkal, amikor hittanórát tartanak. Nehéz az üres stúdióban a négy falnak beszélni, jó, ha látják a technikus figyelő szemeit. Vannak egyezményes jeleink is, amit adás közben mutogatunk egymásnak: a két karunkkal a hegedülést imitáljuk. Akár a műsorvezető, akár én „hegedülök”, ez azt jelenti, ha vége a beszédnek, zene következik. Vagy a két tenyér mutatta T betű, ami időt jelent, hogy vége a műsoridőnek. Keddenként az újlaki templomból vesszük föl a szentmisét, melyet időben csúsztatva közvetítünk. Beran Ferenc atya 6.30-kor misézik, s mi 9.00-kor adjuk le. A stúdióban egy programot én 6.20-kor, ő a sekrestyében ugyanekkor a laptopot indítja el, s jön a mise. Előfordul, hogy csendes mise van. Áldoztatás alatt csend is van, csak pici motoszkálás hallatszik. Ilyenkor az áldozás előtti csengetéskor a stúdióból a cd-játszón halk orgonazenét játszok be.

A műsorvezetőkkel nagyon jó munkakapcsolatom alakult ki. Egy-két nappal korábban már értesítenek a műsor témájáról, s én hozzáválogatom a zenéket. Mivel reggeli, Napindító műsorról van szó, szeretek ritmusos, tempós számokat bejátszani. Még aktív koromban én is reggel a kocsiban hallgattam a napindítókat. Reggelente a pergős, zenékkel tarkított műsor jobban leköti a hallgatót. A hosszú beszélgetések közben ellankad az ember koncentrációja. A filmezésnél is így van, változó kép és hanghatásokkal lehet fenntartani a néző figyelmét. De sok esetben ők, a műsorvezetők hozzák a zenéket. És fel is készülnek: vázlattal, időpontokkal, telefonszámokkal, zenékkel ellátott forgatókönyvet kapok.

A műsorok között prioritása van a szentmisének, imádkozásnak és a híreknek. Bármilyen egyéb műsort ezek kezdetére
be kell fejezni. Ezt némely műsorvezető rossz néven veszi, mert ha nem figyel, és tovább beszél, akkor le kell
kevernem. Nemrég dilemma elé kerültem, mikor nekem kellett döntenem, hogy három műsor közül mit adok adásba.
Orbán miniszterelnök úrral készült riportot játszottam be éppen. Utána következtek volna a hírek, majd a szentmise.
De a riport 10 perccel hosszabb volt a tervezettnél. Azonnal döntenem kellett, hogy idő előtt lehúzzam-e a miniszterelnöki
riportot, és adásba adjam a híreket, majd a misét, vagy valamelyiket kihagyjam. Úgy döntöttem, hogy a híreket hagyom ki, fontosabb Orbán Viktor és Lukovits Milán atya beszélgetése. A szentmisét így is csak 6 perccel később tudtam elindítani. A hírek adásba kerülése azért fontos, mert a Médiahatóság engedélye értelmében rádiónknak óránként kötelezően kell híreket közvetítenie. Laikusként nekem nemcsak a repülés mint olyan, de a rádió működése is csodának számít. Miként emelkedik föl
az a nagy vas, miként terjednek a hanghullámok a levegőben, s miként lesz ezekből a rádióban ismét hang? Az elmúlt
hónapok karantén időszaka ezt a csodát még jobban felerősítette. Persze mindennek a megteremtéséhez számítógépes
munkatársaink előzőleg rengeteget dolgoztak. De otthonról vezéreltük azt, amiről eddig úgy hittük, hogy csak a stúdióból lehet.

A „home office” a rádió minden munkatársát különleges helyzet elé állította. Egyik májusi kedd reggel otthon fél nyolc körül felhívott Beran Ferenc atya, hogy vigyázzak a mise leadásakor, mert kétszer kezdett el misézni. Elmondta, hogy a lépcsőima közepén vette észre, hogy nincs ott a mikrofon az oltáron. Így visszament a sekrestyébe, kihozta, bekapcsolta, s újra kezdte a szentmisét. Így a mise hanganyagát otthon letöltöttem a saját számítógépemre, kivágtam a hibás elejét, majd feltöltöttem
a rádió belső szerverére, s adásba adtam. Bármelyik önkéntes technikus társam nevében állíthatom, hogy ez laikusként csuda izgalmas feladat volt. Nemcsak élő műsorokban tevékenykedem, hanem pl. a rádió hírolvasó szobájában, vagy itthon szerkesztek készre egy-egy felvett riportot, hanganyagot. Ez azt jelenti, hogy a riporter és az interjúalany a stúdióban, vagy telefonon keresztül beszélget, s a teljes anyagot felvesszük. Ezt a nyers, vágatlan szöveget kell megtisztítani az ö-zésektől, a csöndtől,
mikor keresik a szavakat, vagy a hirtelen zajoktól, az elhangzott telefonszámoktól, vagy a következő műsorra vonatkozó utalásoktól, stb. Ha más műsorokban is lejátszható anyagról van szó, akkor még a felvétel időpontjára utaló szavakat, mondatokat is ki kell hagyni. Számos esetben kapok egy időhosszt, aminél hosszabb nem lehet a kész anyag. Ez okozza a legnagyobb fejtörést, mert olyan részeket kell keresnem és kivágnom az anyagból, melyek nem befolyásolják az elhangzott riport lényegét. A stúdiós munka szerteágazó, izgalmas feladat. Ezért is buzdítom a kedves hallgatókat, vállaljanak minél többen
önkéntes munkát a rádióban!

Tiszai Árpád
a Mária Rádió önkéntes technikusa